Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
nyörű szép gyümölcsfa lesz ott... Ott lesz azon a szép gyümölcsfán a lakat, a kulccsal együtt. És akkor te azt szépen lévöszöd! De csak tudd még Lament, hogy hét esztendőre tudsz majd onnan kigyünni. De mikor bémégy, kiabálnak utánad, apád is még akárki, de vissza né forduljál! Égyször osztán ráolvasta a barlangra a varázsigét a bűvész, és akkor, ahogy ráolvasta, mingyán kigyulladt a barlang ajtaja. És akkor a gyeröknek azt mondja:- Na, most mán frissen erdj bé, szaladj bé - azt mondja - a tűzön körösztül. És akkor azt mondta:- Én nem mék bé, akármi történik!- No, csak eredj bé - azt mondja. De a gyerék nem áligálta* magát, nem akart séménnyiért béménni a tűzbe.- De én nem bánom - azt mondja -, akárni lész! Inkább agyonütlek, ha nem mégy bé! Mégfogta a gyerékét, fölvötte, oszt földhöz vágta, kínozta mindenféleképp. És akkor a gyerék azt mondja:- Né bánts mán - azt mondja -, ha mán élni vagy halni köllenék, mindégy nekém, hogy itt szenvedjek vagy odabénn, akárhogy, ha még köll halni is, mindégy! No, nem bánom, hát - azt mondja - rászánom magam, bémék. Akkor neki szaladt oszt a tűznek, bé a barlangba. Hallotta ű, hogy kiabálnak utána, de vissza nem fordult. Oszt ottan elnyelte a sütétsíg, oszt a barlangajtóról is elmúltak a lángok. Sokáig ott volt a sütétsígben, mikor osztán sokára oszt mégvilágosodott a széme, gyönyörű szép erdőben tanálta magát. És aztán volt égy gyönyörű szép kert, mikor az erdőbűi kiért, akkor mönt a kertbe, sétálgatott ott, lé s föl járt, égyször osztán gyönyörű szép almafát tanált. S ahogy nézögeti ott az almafát, nézi:- Ajnye, de szép alma! Ilyen szépet még nem láttam sohasé, ilyen gyönyörű szép almát! Égyször oszt, ahogy nézögeti ott az almát, hát mit lát ott, égy lakatot, kulccsal égyütt. És akkor szépen szétbontotta ott a fárúl a lakatot, és akkor szépen a zsebibe tétté. De almát nem bántott. S akkor - azt mondja -, mikor nézögeti, vissza kivötte a zsebibűl a lakatot, s akkor égyször kigyün tizenkét szellem, körülfogják Lamentot. Kigyüttek a szellemük, mondják neki: 163
