Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
- No, édös gazdánk, a mögböcsülhetetlen lakatnak méltó tulajdonosa, mit kívánsz? Mit tegyünk? Amit parancsolsz, mindent szolgálatodra teljesítünk. S akkor mondja osztán Lament, hogy:- Azt kívánom, hogy innen, ebbűi a helybűi fölvigyetök emgömet az apámnak az országába! És akkor minygyán teljesítötték a szellemök a kívánságát, úgyhogy hét esztendőre - mert mán akkor hét esztendő léteit - fölvitték abba a világba, amikbe élt a fiú. És aztán azt mondták a szellemök, mikor a lakatot megfordította:- Mit parancsolsz, a megbecsülhetetlen lakat méltó tulajdonosa?- Azt parancsolom, hogy az apámat még engémet vigyetök el olyan nagyon messzire, hogy né is tudjak errűl a tájrúl sémmit. S akkor az apjával ottan, ahova vitték a szellemek, nagyon boldogan éltek. Csináltatott szép palotát, és olyan borzasztó sok szép edényei voltak. Egyször csak nem tudott mit csinálni, sok szép gyémánt, ezüst, arany csészék voltak varázsolva, és akkor ű elvitte az ékszerészhöz. Rengeteg sok pénzt, kincsöt kapott érte, nagyon sok pénze volt. Óriási gazdag embér létt belűle, s arra lakott a szultány, a török szultán. Annak volt égy gyönyörű szép lánya. És ez a Lament is szép fiú volt nagyon, mégszerette a szultánnak a lányát. És ű föltétte magában, akármi történik, ennek a szép lánynak az üvének köll lénni. S el is mént a szultányhoz, hogy ha neki adná a lányát - ű nagyon gazdag embér -, s amit csak kíván a lánya, mindént mégtész, réndélkézésire áll. A szultány osztán mégértétte a fiúnak a kívánságát.- Én nem bánom - azt mondja -, ha a lány is - azt mondja- beleégyezik, mégszeret, fiú, akkor én nem bánom - azt mondja. S akkor azt mondta:- No, jó! - azt mondja - Majd béhívom a lányomat. Béhívta osztán a lányát, s a lánya is igönt mondott, mert nagyon szép fiú volt Lament. És akkor mégfordította a lakatot, s azt mondja.. .Ja, a lakat... Kigyün a tizenkét szellem belűle és mondja, hogyhát:- Mit kívánsz, a mögböcsülhetetlen lakat méltó birtokosa?- Azt kívánom, hogy réggelre a szultánnak a palotája mellett égy gyönyörű szép palota lögyön! S a komornával*, mindénnel ellátva, ami csak égy asszonynak köll, társalkodónő, mindön légyén! Hát, mikor réggel fölébred a szultán, kinéz az ablakon, nem győzi nézni... A szömit dörgöli... 164
