Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
Békakirály Volt, hun nem volt, volt a világon egy nagy, hatalmas király. Annak volt három lánya. És mind a három nagyon szép volt, de az egyik, a kisebb, az különösen nagyon szép lány volt. Volt a királynak égy gyönyörű szép kertje. Aztán odajártak mindég a lányok a kertbe sétálni. Ott volt sok szép madár, szökőkút, mindön, élvezték a szépsígit a kertnek. De a kisebb ám mindég olyan szomorú volt. Oszt a királynak ez nem tetszött, sokszor úgy elizélte magát, hogy mi bántja az ű lányát, hogy olyan szomorú mindég. A nénjei olyan nagyon föltalálták magukat, jót beszélgettek, nevettek. Mondták oszt a többi testvérjei, hogyhát miért olyan búskomor mindég.- Mondjad csak - azt mondja kedves testvéröm, hát miért vagy mindég olyan búskomor!- Nem tudom - azt mondja -, de nem tanálom föl magam séhun. Oszt mondja a nénje a királynak, az apjának, hogy:- Apám, nem tudom, mi van evvel a húgocskámmal, hogy olyan búskomor mindég, nem tanálja föl magát. Kérdd mán mög, apám, hogy mért olyan szomorú mindég? Behívatta osztán a leánykát a király, mondja osztán neki, hogy:- Hát, édös leányom! Éngöm nagyon bánt, hogy te ilyen búskomor vagy, hogy - azt mondja - soha nem látlak vígnak, jókedvűnek. Nagyon fáj apai szívemnek, hogy ilyen kedvetlennek köll látnom mindön nap. S akkor elfakadt sírva a lánya:- Apám - azt mondja -, hagyjatok engöm békibe, né bántsatok mindég emgémet, hogy szomorú vagyok. Én még magam sé tudom, hogy miért vagyok ilyen, de majd talán eljön az idő. hogy még majd mög fogok változni. Csak, apám, azt engedd mög, hogy úgy kimöhessek néha a palotán kívül égy kicsit sétálgatni. Hát oszt, az apja azt mondta:- O, lányom - azt mondta -, nagyon szívesen mögengedöm. Osztán akkor összeszödte a hölgyeit, a kísíretjit égyször égy napon, úgy vágyat érzétt, hogy égy kicsit elmén sétálni a hölgyeivel. Hát osztán, ahogy elmöntek, mönnek, möndögélnek, hát elérnek égy nagy pusztaságra. És ahogy mönnek, hát égy nagyon csúnya varancsagos* béka elébe áll, az útjába áll. Mondja a hölgyeinek:- Júj, júj, de irtózok ettűl a csúnya békátúl! Olyan csúnya ránézni is... 130
