Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)

Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék

Akkor kiszúrták a másik szömit is. És akkor szögínyt mán nem vitték tovább, hanem otthagyták, égy nagy árok szélén. Űk mög oszt elmöntek, beálltak égy királyi palotába, mind a hároman, szolgálni. Miska mög ott maradt, belegurult a borzasztó nagy, mély gödörbe. Gurungált,* gurungált, nem tudott sé mönni, sé mászni nem bírt, sé nem látott.

És akkor addig gurungált, addig gurungált, hogy olyan nedves valamihöz ért, osztán ahogy hozzáért ahhoz a nedves valamihöz, nem tárgyhoz, hogy úgy érözte, mintha a keze kezdene kinőni! Aztán mög jobban arrább mönt, hogy ahhoz a nedves tárgyhoz érne, aztán úgy tartotta, hogy a nedves tárgyhoz a másik karja is odaérjön.

így gondolta magában:- O, édös jó istenöm! Mégis csak a jó Isten nem hagy el engömet!

Csudáknak csudája! Kinyőtt neki mind a két keze. És akkor mönt keresni mögen azt a nedvességöt. Belemarkolt a kézivel, és odatötte a lábához, és az is elkezdőit neki kinyőni. Aztán abbúl a nedvességbűi mögen vött, oszt mögkente a lába két csuklóját, aztán mög a szöme gödreit. S akkor mind a két szöme möggyógyult, úgy, hogy látott.

És akkor fölkelt, és akkor összetötte a kézit, körösztöt vötött magára. Hálát adott az Istennek, hogy möggyógyult. Fölvött égy marék nedvet, amitűi möggyógyult, és a zsebibe tötte. Gondolta, hátha hasznát vöszi még annak.

És akkor elindult ű is. Hát aztán, ahogy mönt, möndögélt, hát tanálkozott égy kis egérrel. Egy szögíny kis egérnek el volt törve a lába, oszt nem bírt mönni.

Möglátta, azt mondja:- Jaj, kis egérkém! Majd én - azt mondja - möggyógyítom a té kis lábacskádat! Az én lábom is úgy fájt, oszt möggyógyult.

Mögfogta az egeret, s akkor elővötte a nedvet a zsebibűl, és szépen békenyigette* a lábát az egérnek.

És mikor möggyógyult a lába a kis egérnek:- Na - azt mondja -, jó hú - azt mondja -, nézd, itt van ez a síp. Ezt odaadom neköd, oszt ha szükségöd lösz rám valamikor, fújjál bele a sípba, és akkor majd én segítsígödre löszök, ha valami bajod lösz.- Hát - azt mondja -, kis egérke, mi hasznodat vöhetném én, ha bajban volnék, téneköd?

Azért elfogadta a sípot. Oszt beletötte a zsebibe.

S akkor elindult mögen. Mönt, mönt, möndögélt... Akkor mög előtanált égy méhecskét. Az mög nem bírt szállni, ottan fetrengött az útszélben. Annak mög a szárnya mög a lába volt rossz. Mögfogta a mé125