Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
- Röf, röf, röf, röf... Király, elgyüttem a legkisebb lányodért! Nagyon rosszul volt a király:- Mit csináljak? Szögény Erzsikét hogy adjam oda? Nem akarta sehogy se! Addig izéit ott, nem mönt el az ajtóbúi.- Hát, tudod, kislányom, mán nem volnék életömben, ha tégöd oda nem ígértelek volna, mert ű vontatott ki a sárbúi. A kislány azt mondta:- Jól van, édösapám, ha odaígért, legalább édösapámnak mögmaradt az élete... Hát akkor most mán én elmék! Sírt nagyon a kislány, apja is nagyon mögsiratta, mög a többi testvérje is. Akkor kimönt, beleült a taligába. Akkor osztán elvitte a zöld disznó, betolta az ólba. Mögvolt szalmából ágyazva, mög is volt a csáva* keverve neki.- No, mostan - azt mondja -, ögyél és aludjál! De a kislánynak nem nagyon tetszett, nagyon rítt... Annyira rítt, hogy egész elrítta magát. Osztán égyször nagy álomba merült, elaludt. Azt vötte észre, mikor fölébredt, hogy gyönyörű szép palotában volt. Volt ám ottan szóló szőlő, vigyori barack, mosolygó alma... Gyönyörű szép palota volt! A zöld disznóbúi szép, fiatal királyfi lőtt. Akkor mögesküdtek, egymásé lőttek, Erzsiké mög a király. Többször a zöld disznóbűr ott volt a lábuknál, mikor feküdtek. Égyször azt mondja a lány, mit csináljon ű, hogy a zöld disznó bűrit mögsémmisíthetné, hogy né vögye föl többet. Azt mondta az anyja, hogy tögyön a tepszibe* parazsat, oszt akkor a zöld disznóbűrt rúgja oda a lábával éjszaka, hogy né vögye észre az ura. Akkor a bűr mögég, oszt többet nem lösz zöld disznó belűle. Mán akkor régön égyütt voltak. Mög is csinálta Erzsiké. Egy éjszaka - sokára volt, évek teltek bele -, akkor belerúgta a tepszibe a bűrt, az mögégött. Mikor föl akar kelni hajnalban a királyfi, hát akkor azt mondja:- Jaj, mit csináltál - azt mondja -, neköm el köll mönni, nem élhetök ebben az országban! Elátkozott fiú vagyok, nagyon messzire el köll mönni... Elvágta az ujját, akaratának ellenire, bévérözte az ingét vele, jó nagy darabon. Akkor azt mondja:- Erzsikém, mikor möglátjuk égymást, errűl tudom mög, hogy ha az ingömbűl kimén a vér, akkor tudom, hogy közelömben löszöl, mert ezt sénki nem moshatja ki, csak té. Most mán el köll válni égymástúl, mönnöm köll, de nagyon messzire... 118
