Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)
Bevezető - Szarajevótól a hadüzenetig
háborús pszichózis alá kerültek, a könnyűnek ígérkező, a propaganda által igazságosnak beállított hadjárattól ők helyzetük jobbulását várták.* A levegőben egyre érezhetőbbé váló háborús feszültségről a lakosság legnagyobb részét érintő aratás sem tudta elvonni a figyelmet. A bizonytalanság táptalajul szolgált a találgatásoknak és a rémhíreknek. Július 10-én érthető izgalmat keltett, amikor több tartalékosnak behívócédulát kézbesítettek ki, és híre terjedt, hogy elrendelték a részleges mozgósítást. A szegedi katonai parancsnokság ezt sietve megcáfolta azzal, hogy a behívás a rendes őszi hadgyakorlatra szól, tény maradt viszont, hogy a honvédkerületi parancsnokság visszahívta az aratási szabadságon lévő legénységet.5 Július 23-ától azután felgyorsultak az események. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy az összeesküvés szálai Belgrádig vezetnek, a Németország támogatásáról biztosított Monarchia ultimátumot intézett a szerb kormányhoz. A városházáról, a háborús előkészületeket elrendelő táviratokról kiszivárgó értesülések nyomán ismét felröppent a hír, miszerint elrendelték a részleges mozgósítást. A gyorsvonat megállt a Tisza-híd algyői oldalán, és húsz szuronyos bakát szállítottak le a híd őrzésére. A teljesíthetetlen feltételeket tartalmazó ultimátum július 26-án járt le. Az esti verőfényben csoportok tárgyalták az eshetőségeket, a kávéházak és vendéglők telve voltak fojtott hangú, órájukat leső emberekkel.6 Az elsőként érkező, egymásnak még ellentmondó híreket követően, a helyi sajtó rendkívüli kiadásában még aznap utcára került a jegyzék elutasításáról szóló hiteles értesülés is. A válaszjegyzék átvételével Bécsben órákon belül elrendelték a részleges mozgósítást. Ez a Monarchia 16 hadtestének a felére terjedt ki, köztük a temesvári VII. hadtestre, amelynek körzetébe Vásárhely is tartozott. A belügyminiszter távirata, mely szerint a király a mozgósítást és a népfelkelés bevonulását elrendelte, 27-én hajnali fél kettőkor érkezett meg a városházára. A készenlétben tartott plakátokra csupán a dátumot kellett rányomatni. „Már délben lázban égett az egész város. Délután egész harci izgalom vett erőt az embereken”. Este az Iparegylet ifjúsága Kalmár Zsigmond rostagyárossal, az Iparos Daloskor elnökével az élén körmenetre indult az egyesület Lánc utcai székházából. A főutcán végigvonuló csoport lavina módjára ragadta magával az ott tolongó, felajzott népet. Amikor a fúvószenekar hangjai mellett, hazafias dalokat énekelve a polgármester háza elé értek, a Zrínyi utcán már mozdulni alig lehetett. A tömeg a királyt, a hazát, Tisza István miniszter- elnököt éltette, és Szerbia ellenes jelszavakat harsogott.7 Éjféltől a vásárhely-szegedi vonalon beszüntették a vonatközlekedést, az elkövetkező három napon át Szeged és Orosháza felé csak katonavonatok közlekedhettek. A bevonulási parancs értelmében az összes tartalékosnak, póttartalékosnak és honvédnek már reggel el kellett utaznia csapattestéhez. A 43 év alatti, korábban katonai kiképzésben részesült népfelkelőknek 29-én délig kellett jelentkezniük. 8 A város gazdasági és társadalmi viszonyainak, politikai életének alakulására lásd Makó Imre: Vásárhely a világháborúban (1914-1918). In: Hódmezővásárhely története II/2. Hódmezővásárhely, 1993. 863-929. o.
