Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)
Adattár
okirat is jelölte azokat. Ellenkező esetben is, de csak zárójelben szerepel a közéletben használatos megkülönböztető név. Szintén zárójelben olvasható a születéskor kapott, a későbbiekben azonban utóházasság által történt törvényesítés, örökbefogadás, vagy névmagyarosítás révén megváltozott vezetéknév. A keresést könnyítendő, a névsorban helyet kaptak a forrásokban előforduló névváltozatok is. Ilyenkor nyíl után következik a hivatalosnak vett névalak, ahol a bővebb ismertetés olvasható. Polgári foglalkozás Vásárhelyen a keresőkorú férfinépesség döntő többsége a mezőgazdaság, ezen belül a földművelés köréből került ki, a birtokmegoszlást tekintve a kis- és középgazdaságok voltak a meghatározóak. A földműves foglalkozás, mint gyűjtőkategória, csak akkor szerepel, ha nem volt mód árnyaltabb kifejezésére. A kisbirtokos és a gazdálkodó kifejezés általában azonos fogalmat takar. Az előbbi főleg a hivatalos iratokban olvasható, a köznyelv inkább az utóbbi, többet sejtető, ugyanakkor a középbirtokos és a földbérlő réteget is lefedő formát használta, miképp az újságok gyászközleményei is mutatják. A források általában nem jelölik, ha csupán a családi gazdaság kisegítő családtagjáról van szó; erre az életkor utalhat, a foglalkozás így itt inkább a származást jelöli. A földműves napszámos fogalom a kisebb, a család eltartásához önmagában még nem elegendő földterülettel rendelkező réteget takarta. Megjegyzendő azonban, hogy az előbbi foglalkozások egyazon személynél is gyakran összemosódnak forrásainkban, a gyászközleményben szereplő gazdálkodó például a hadisegélyezési iratokban, ahol az igényjogosultság volt a tét, napszámosként jelenik meg. A földműves foglalkozás esetenként más pályák mellett is feltűnik. Ez abból a helyi sajátosságból adódik, hogy rendszerint az értelmiségi, alkalmazotti, továbbá az iparos és kereskedő réteg is rendelkezett kisebb-nagyobb földtulajdonnal, illetve, hogy a családok hagyományos megélhetési forrása többnyire a föld volt. A katonai nyilvántartások általában nem tettek különbséget az önálló iparos és kereskedő, illetve a segéd között, ennek valószínűsíthető eldöntéséhez megint csak az életkor hívható segítségül. Ahol a foglalkozás nem ismert, ott lehetőség szerint az apáé szerepel, főként a születési anyakönyvek révén. Több esetben az illetőnek a társadalmi életben betöltött szerepére is utalunk, mint a törvényhatósági bizottsági tagság, egyesületi tisztség stb. Lakcím A leghamarabb ez változhatott, különösen a mindenkori munkaadójánál lakó gazdasági alkalmazottak és a saját házzal nem rendelkező napszámosok esetében. Az előforduló lakcímekből a valószínűsíthető utolsó szerepel elől, a korábbi pedig zárójelben utána. Egyes későbbi források az áldozat lakásaként a szülők vagy az özvegy éppen aktuális címét adják meg. A tanyai és a városi cím együttes előfordulása még a legtermészetesebb, hiszen köztudott, hogy a tanyaföldön gazdálkodó család igen gyakran városi házzal is rendelkezett. Az elhalt lakcímének híján lehetőleg a hozzátartozókét szerepeltetjük, szülők esetében ez gyakran a fiuk születésekor volt állapot az anyakönyvi bejegyzése révén. Férje elvesztését követően igen sok özvegy, ha átmeneti időre is, visszakerült a szülői házba. A nincstelen hadiözvegyek hányatott sorsát érzékeltetik a hadigondozási nyilvántartásokban gyakorta változó lakcímek. A házastárs lakásaként lehetőleg a korábbi, a háborús sajtóban a férjről szóló esetleges híradásokban és a mozgósítást követően beindult hadisegélyezés irataiban olvasható változat szerepel. 60
