Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)
Bevezető - Szarajevótól a hadüzenetig
BEVEZETŐ SZARAJEVÓTÓL A HADÜZENETIG A történelembe fekete napként vonult be 1914. június 28-a, amikor Gavrilo Princip szerb nemzetiségű diák revolvergolyói kioltották az osztrák-magyar trónörököspár életét. A Szarajevóban eldördült lövések a politikai terveiben Szerbia érdekeit veszélyeztető Ferenc Ferdinánddal voltak hivatva leszámolni, aki a Boszniában megrendezett hadgyakorlatról látogatott el a tartomány fővárosába. De egyúttal a szikrát is jelentették, amely az európai hatalmak végsőkig kiéleződött érdekellentétei folytán egy világméretűvé szélesedő háborút lobbantott lángra. A történtek híre néhány órán belül Vásárhelyre is eljutott. A városháza erkélyén, a középületeken és számos magánházon már gyászlobogó lengett, mire másnap reggel megérkezett a belügyminiszter hivatalos távirati értesítése. A nyomban összeülő tanács a város közönsége nevében táviratilag fejezte ki részvétét a királynak. Az elrendelt nemzeti gyászra tekintettel a rendőrfőkapitány egy hétre eltiltotta a zenés mulatságokat, a temetés napjáig minden délben fél órán át húzatták a harangokat, az elkövetkező szombaton és vasárnap, a temetés napján pedig gyászistentiszteletet tartottak a város összes templomában.1 A dinasztikus körökben sem népszerű Ferenc Ferdinánd egyéni sorsa nem sok részvétet keltett a tömegekben, a nyilvános helyeken csoportokba verődött embereket inkább a várható következmények foglalkoztatták. A polgári sajtó a merényletet, mint a nemzet önérzetén ejtett sérelmet, a szerb állam elleni hangulatkeltés szolgálatába állította, megszólaltatva a gyűlölködés legszélsőségesebb hangjait is. A Monarchia vezető politikusai még az esetleges háború esélyeit latolgatták, jogi megalapozásán és diplomáciai előkészítésén munkálkodtak, amikor a lapok már kimondták az ítéletet: ,,Halál Szerbiára!”.2 A soviniszta hangulatkeltés itt is visszhangra talált. Ezt mutatja a város szerb származású, addig köztiszteletben álló polgáraival szemben hirtelen fellépő bizalmatlanság, miképp - már a háború első heteiben - a Vásárhelyen átszállított szerb hadifoglyok és internált katona- szökevények ellen spontánul kialakult parázs tüntetések is. Az ellenzék a merényletet követő napokban még fellépett a háborús hangulatkeltéssel szemben. A szociáldemokrata Népszava rávilágított az osztrák-magyar imperializmus felelősségére a válság kialakulásban, elvi megnyilatkozását azonban nem követte a tömegek mozgósítása.3 A helyi pártszervezet, amely a központja által szervezett országos tüntetések keretében, 1912 őszén még népes gyűlésen tiltakozott a Balkán-háború, „a munkás népnek a háború mészárszékébe való elhurcolása” ellen4, ezúttal tartózkodott a nyilvános állás- foglalástól. A hazai belpolitika tényezői, ide értve a parlamenten kívüli ellenzési erőket is, a kialakult helyzetben Magyarország területi és politikai egységének zálogát egyöntetűen a Szerbia elleni katonai fellépésben látták. Átmenetileg a középrétegek és a néptömegek is a 7
