Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)
Bevezető - A hősök emlékezete
A város bel- és külterületén a következő emlékhelyek létesültek: 1923- ban emléktábla a belsőerzsébeti iskolánál, az izraelita templomban, az újvárosi református templomban-, 1924- ben emléktábla a külsőerzsébeti iskolánál, emlékoszlop Kutason külön feltüntetve Csicsatér hősi halottak, emléktábla a kutastanyai iskolánál (ma Sóshalmi Olvasókör), emlékmű a pusztaközponti temetőben az elesett katona szobrával; 1925- ben a zászlót hajtó honvéd szobrával emlékmű a belsőszőrháti, más néven vereskutasi iskolánál, 1926- ban emlékmű a kardoskúti temető előtt a sebesült katona szobrával, a főgimnázium előcsarnokában emléktábla a tetején kiterjesztett szárnyú turulmadárral (Pásztor János alkotása), a mátyáshalmi iskola előtt emlékmű a tetején a sebesült katona szobrával, a pusztafeketehalmi iskolánál emléktábla. Ekkorra már megvolt a református ótemplom falába 1922 körül beépített két tábla és a téglási iskola emléktáblája. A továbbiakban: 1927-ben emlékmű a Héjjahalmi Olvasókör előtt, tetején turulmadárral, szárnyai alatt a magyar koronával, 1928-ban emléktábla az Iparegylet Lánc utcai székházában, 1930-ban a villanytelepen, 1931-ben a Csókást Olvasóegyesületnél, 1937- ben domborművű emléktábla (Balla István munkája) az állami polgári fiúiskola előcsarnokában, 1938-ban pedig emlékoszlop a Kutasi úti Mezőgazdasági Szakiskola parkjában „Isten kardjáéval a hármashalom felett. Ezekre felvésték az elhalt hősök nevét is, gyakran harcterenként (szerb, orosz, román, olasz) csoportosítva, illetve külön a háborúban szerzett betegségben elhaltakat. Esetenként a rendfokozatot és a csapattestet is jelölték. Nem kerültek nevek a Szigetben 1932-ben épült honvédlaktanya emléktáblájára, a volt 4-es huszárok 1939-ben, a Szent István templom erkélye alatt és a református újtemplom falában elhelyezett két, azonos szöveggel ellátott emléktáblájára, valamint a Gazdasági Egyesület székházának előcsarnokában 1943 végén felavatott, hősi jelképekkel díszített márványtáblára (Pásztor Jánostól). Az emlékek helybeli kőfaragók, Stenger István, Kardos Ignác és a Kriván testvérek ipartelepén készültek, a műkő katonaszobrokkal ellátott emlékművek Krivánék, illetve Kriván Ferenc szobrász munkái voltak.89 A sort kevés híján a város emlékműve zárta. Ezt elsősorban a vállalkozás mérete magyarázhatja, de jól mutatja a szükebb közösségek önszervező erejének magasabb fokát, és miután anyagi téren is csak magukra támaszkodhattak, az áldozatkészségüket is. Soós István polgármester 1928-ban - hivatkozva arra, hogy a környező városok és községek majd mindegyike felállította már a maga emlékművét - sürgős intézkedéseket kért ez ügyben a tanácstól. Javaslatára a Vásárhelyről elszármazott, a fővárosban élő országosan ismert szobrászt, Pásztor Jánost kérték fel a mű elkészítésére, a még hiányzó összeget pedig beállították a város költségvetésébe. A szobor költségeire szánt és alapként kezelt összegeket azonban éveken át kölcsön vették a súlyos helyzetben levő házipénztár folyó kiadásainak fedezésére.90 A Pásztor János által bemutatott három tervből a város végül a legmonumentálisabbat választotta. Az indoklásban szerepelt, hogy az impozáns lovas szobor juttatja leginkább kifejezésre a város meghatározóan földművelő jellegét, és a „színtiszta magyar lakosságában rejtőző őserőt és a magyar népnek, amely mindig lovasnép volt, megbecsülését és háláját a háborúban elesett hős fiai iránt”. A szerződést 1936 elején kötötték meg a mü49
