Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)
Bevezető - A város embervesztesége
ták be.77 A hadifogságból hazabocsátottak létszámára alapozó megállapítás azonban nem számolhatott az alakulatukat elhagyó és a hadifogságot is elkerült katonákkal. Az itt felállított 1/46. vörösdandár legénysége - már aki ezt vállalta - április 18-án és 23-án vonult el Vásárhelyről. A 6. hadosztály kötelékében májustól részt vettek a csehszlovák intervenciós csapatok ellen folytatott északi hadjáratban. Elért katonai sikerei ellenére, a békekonferencia követelésére a Vörös Hadsereg június végén kivonult a Felvidékről, majd július 20-án offenzívát indított, hogy az ígéret ellenére ki nem ürített Tiszántúlt visszafoglalja a románoktól. A 6. hadosztály a főerőkkel Szolnoknál kelt át a Tiszán, Kisújszállás-Fegyvernek vonalán elkeseredett harcokat vívott a 24-án általános ellentámadásba átment románokkal, majd a túlerő elől 26-ára visszavonult a Tisza mögé. Katonai szereplése közvetlenül a román csapatok sorsdöntő tiszai átkelése előtt fejeződött be, három ezrede (33., 46., 101.) ugyanis megtagadta az engedelmességet, és a harcolni többé nem akaró katonák - a Vörös Hadsereg bomlási folyamatának részeként - az augusztus 1- jére virradó éjjel elhagyták a frontot, bár a 46. gyalogezred részei még tartották Újszászt. A megszállt területről való, ezért zömében együtt maradt hadosztály augusztus elején azután román fogságba jutott.78 Ezekben a napokban a Duna-Tisza közén álló vörös hadsereg is felbomlott, és a katonák a kisteleki fronton a franciák, Csongrádon túl pedig a románok előtt letették a fegyvert. A híradás szerint köztük 125 vásárhelyi illetőségű is volt, akiket hazabocsátottak városukba.79 Szentesen augusztus végén azonban még 1278 főnyi, fele részben Csongrád megyébe való volt vöröskatonát és vörösőrt tartottak fogva. A korabeli kimutatásban 32 vásárhelyi személy szerepel 21,5 év átlagéletkorral, 15-en a 46. gyalogezred katonái voltak.80 A román hadseregparancsnokság által a magyar kormánynak átadott, bizonyítható bűn- cselekménnyel nem vádolt vöröskatonák hazabocsátása október elején kezdődött meg.81 A kecskeméti, a félegyházi, a ceglédi és a tápiósülyi fogolytáborokból az év karácsonyáig mintegy 200-an érkeztek haza, és tettek eleget jelentkezési kötelezettségüknek a rendőrsé82 gén. A Tanácsköztársaság honvédő harcainak Vásárhelyről nyolc hősi halált halt vöröskatonája ismert. Egy pilóta kivételével 1919 júniusában a Felvidéken folytatott északi hadjáratban, majd júliusban, a sikertelenül végződött tiszai offenzívában, Jász-Nagykun-Szol- nok megye területén vesztették életüket.83 Átlagéletkoruk 24 évnek felelt meg, zömük azonban 18-20 éves volt. Veszteséghányaduk a bevonultak alacsonyabb értékével számolva is lényegesen alatta maradt a világháborúénak. Nagyon valószínű, hogy további vöröskatona halottak is voltak, de nem lévén még önálló családjuk és örökölhető vagyonuk, nem maradt nyomuk a hivatalos feljegyzésekben. Ráadásul a lejáratott, rossz emlékezetű kommunista diktatúra után évtizedekig nem is volt kívánatos beszélni róluk. Az 1919-es események 81 polgári áldozatot követeltek Vásárhelyről. A sort az a három, tehetősebb polgár nyitotta meg, akiket a fővárosból érkezett vörös terrorkülönítmény április 27-én elhurcolt, és még aznap éjjel kivégzett a Szegvár és Szentes között haladó különvonaton. Előzőleg öt makói túszukat is agyonlőtték a vásárhelyi Nagyállomás közelében, a vasúti töltés tövében. Április 28-án a délutáni órákban kb. 60 főnyi francia katonaság érkezett kisebb csapatokban Makó, Földeák felől Vásárhelyre. Ez a főként marokkói szpáhi lovasok által képvi46
