Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)
Bevezető - 5. honvéd gyalogezred
5. honvéd gyalogezred A vásárhelyi katonák másik törzsalakulatának számító szegedi honvéd gyalogezred mozgósítását szintén 1914. július 26-án rendelték el, és az augusztus 2-ára fejeződött be.53 A mozgósítási tervnek megfelelően az ezred további hat menetszázadot is felállított, miképp a dandár másik ezrede, a gyulai 2. honvéd gyalogezred. Ezekből szervezték meg a 3. honvéd menetezredet?4 A 23. honvéd gyaloghadosztályt, amelyet az ezred a gyulai 2., a verseci 7. és a lugosi honvéd gyalogezreddel együtt alkotott, előbb ugyancsak a szerb harctérre irányították. Vasúti elszállítása augusztus 3-án kezdődött meg Nagybecskerekre, onnan Titelen át hajón Ilokra vitték. Augusztus 18-áig elhelyezési körletében maradt, majd négy lépcsőben, a Budapest-Kassa-Neusandec-Jaroslau-Przemysl útvonalon a galíciai orosz harctérre szállították. Augusztus 24-én érkezett meg Sadowa-Wiszniára, ahonnan parancsra Lemberg felé menetelt és 30-án reggel Kulikow alá érkezett. Délben a 3. hadsereg északi szárnyán, Klodzienko falunál került először összeütközésbe az ellenséggel, amelyet hadosztálya és az azzal szorosan együttműködő kassai népfelkelő dandár egységei meghátrálásra kényszerítettek. A 3500 fős ütközetlétszámmal kivonult ezred összvesztesége 780 főre rúgott. Az elővéd szerepét betöltő III. zászlóalja az ütközet kezdeti szakaszában, az orosz ütegek gránát- és srapnel össztüzében tüzérségi támogatás nélkül tartott ki a háromszoros túlerővel szemben, és állományának a felét elveszítette. Szeptember 1-jén a Kulikow községtől északra fekvő magaslatokon a szegedi honvédek és a kassai népfelkelők egy kb. két hadosztályból álló ellenséges erőt futamítottak meg. Az ütközet során harcba vetették az ezred mozgósítási tervében felállított, eredetileg a közvetlen tartalék szerepére rendelt 3. menetezredet is. A lembergi vereséget követő általános visszavonulást meglepődve fogadták a helyi sikereket elért csapatok. A hadosztály szeptember 7. és 11. között, a 2. lembergi csatában sikertelen támadó előnyomulást hajtott végre a Janowi-erdőben, majd a San folyón átkelve Przemysl várába vonult vissza. A cári csapatok szeptember végére ostromgyürűt vontak a Magyarországra vezető utak ellenőrzésére alkalmas erődváros köré. A védők jelentős erőket kötöttek le gyakori kitöréseikkel, ezzel is gyengítve az ellenség ütőerejét Magyarország és Krakkó irányába, és megakadályozták, hogy az ostromló seregből csapatokat vonjanak el a mozgó hadsereghez. Október közepére a Monarchia 3. hadserege felmentette az erődöt és a hadosztály november 5-ig a San mentén harcolt. A visszavonuló csapatokat követő orosz erők 8-án másodszor is körülzárták a várat, amely ekkor már csupán negyvennapi élelemmel rendelkezett. Az V. védőkerületben szeptember 16-ától december 10-éig 11 kitörést hajtottak végre a szegedi honvédek. A vár védelmi harcainak legkimagaslóbb teljesítményeként tartják számon a december 15-18-ai vállalkozásukat, amikor rohammal bevették az ostromgyürü kulcspontját képező megerősített Paportenka-magaslatot. A négynapos harc az ezred részéről 500 halottat és sebesültet követelt, a 483-as magaslaton az orosz ezreddel vívott kézitusában 72 honvéd - nagyobb részt sebesülten - fogságba esett. December 20-22-én, három napon és két éjszakán át folyó közelharcban a na-gorachi fontos előtér állást foglalták vissza az előző vállalkozásban kimerült, nyári öltözékükben a hidegtől is szenvedő honvédek. Az ezred vesztesége ekkor halottakban 149, sebesültekben 502 fő volt. A december 23
