Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)

Bevezető - 46. közös gyalogezred

sem állt rendelkezésre. A csak felsőbb parancsra visszavonuló ezredet hosszas menetelést követően vasúton szállították haza.

Az ezred kikülönített III. zászlóalját hercegovinál állomáshelyén, a Montenegro határán fekvő Avtovácon érte a mozgósítás híre. A Szerbia ellen indított támadás idején a határ védelmét látta el a mostari 3. hegyidandár részeként, amelyet öt osztrák zászlóaljjal alkotott. A Szegedről hadilétszámra feltöltött zászlóalj 1914. augusztus 8-án már összetűzött, és 20-áig rendszeres csatározásokat folytatott a betörő montenegróiakkal. A dandárt szeptember elején Szarajevó felmentésére rendelték. A 6. hadsereg, illetve a XVI. hadtest kötelékében szeptemberben és októberben részt vett a Bosznia területére betört, egyesült szerb és montenegrói erők kiverésében, az október 18-23-án lefolyt Romanja planina- rogaticai csatában. November 6-án átkelt a Drinán és Valjevo ellen indult. Részese volt a Drina-menti csata győzelmes befejezésének, majd a november 16. és 30. között megvívott Kolubara-menti csatának. December 3-án a felfrissített szerb erők támadásba mentek át az országuk belsejébe ugyan mélyen behatolt, de fizikailag kimerült és súlyos utánpótlási nehézségekkel is küzdő csapataink ellen. A hadjárat összeomlásakor a szegedi zászlóalj Gm. Milanovác mellől folytonos harcban Valjevón át Sabac felé, Szlavóniába vonult vissza 50

A feljavított zászlóaljat 1915. május 20-án az olasz harctér felső-isonzói arcvonalára vezényelték, ahol a XV. hadtest védőkörletében a stratégiai fontosságú tolmeini hídfő védelmét látta el. A hegyi kiképzésben részesült csapat véres harcokat vívott a Mrzli vrh- Krn hegyvonulat meredek és szaggatott, sziklás lejtőin. így május 31-én, amikor két olasz zászlóalj elfoglalta a Mrzli vrh nyugati előkúpját, a zászlóalj előretört és rohammal visszavette a magaslatot. 1917 őszén részt vett caporettói áttörésben és az előnyomulásban. A Piave nyugati partján, Alano mellett a Monte Tombánál került hosszabb időre állásba, amikor a Piave medencéjének ellenőrzésére alkalmas Grappa hegység birtoklásáért folytak a harcok. December 29-én az olasz harctérre irányított francia erők heves tüzérségi és aknavető tűz előkészítése után támadást indítottak a Tómba hegyhát állásai ellen. Vezérkarunk jelentése szerint „nehéz küzdelem után sikerült az ellenségnek egyes helyeken árkainkba benyomulni”.51 A francia gyalogság nagyszámú foglyot ejtett, súlyos veszteséget okozva a szegedi zászlóaljnak is.

1918 elejétől, amikor minden ezrednek csak három zászlóalja volt és a fölös számúak- ból új ezredeket szerveztek, a zászlóalj beolvadt a 133. gyalogezredbe, mint annak II. zászlóalja. Ezredével, amelyet a 33/IV. és a 101/11. zászlóaljakkal együtt alkotott, részt vett a június 15-én megindított általános támadásban, amely végül ezen a szakaszon sem ért el eredményt.

Az október 25-én, hatalmas pergőtűzzel bevezetett olasz offenzíva az Alano és Monte Spinuzzia közötti állásaiban érte az ezredet. A főhadiszállás 29-ei sajtójelentése szerint a „főállásaink ellen irányuló nagy ellenséges erőkkel végrehajtott támadások az ellenség súlyos veszteségeivel összeomlottak. A 133. magyar gyalogezred és a 17. h(onvéd). gyalogezred különösen kitüntette magát. A Piave mentén tovább tombol a csata...”.52 A jelentékeny erősítéseket kapott, és hatalmas tüzérségi támogatásban részesülő ellenség elől az ezred csak október 30-án kezdte meg a visszavonulást, amikor az olasz tüzérség már hátulról is lőtte a még megmaradottakat.

22