Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)
Bevezető - Behívások és felmentések
A megváltozott környezetben általában csak az alapvető fogyasztási cikkek, vagy a hadviselés szempontjából nélkülözhetetlen termékek előállításával foglalkozó iparágaknak sikerült talpon maradniuk. Vásárhelyen e kihívásnak leginkább a malomipar tudott megfelelni, a malmok zavartalan üzemviteléhez fűződő közérdek alapján az iparág a katonai felmentések terén is előnyben részesült. A felmentettek 1916. évi jegyzékén 25 fő szerepel innen, fele az ipari jellegű felmentéseknek. A háborús viszonyok ugyanakkor létalapjában ingatták meg a téglagyártást, valamint a hozzá szervesen kötődő építőipart. A világháború alatt, míg az ország minden ezer lakosára 24 felmentett jutott, addig Vásárhelyen - a meghatározatlan időre felmentettekről 1916-ban összeállított névjegyzék 573 személyével számolva - ez a szám a hatot sem érte el, és még az időlegesen felmentettekkel együtt sem közelíthette meg az országos átlagot.30 A névjegyzék állandó felmentettjei 44%-ukban a mezőgazdaság köréből kerültek ki. A többségük, 144 fő, önálló gazdálkodó, 27 fő pedig gazdasági alkalmazott volt. (Az 1915. évről szóló polgármesteri jelentés 280 felmentett mezőgazdát említ.) Őket a MÁV- alkalmazottak (18%), a városi tisztviselők (6%), a malomipari alkalmazottak (5%), a rendőrök és a postai alkalmazottak (4—4%), majd a villanytelep alkalmazottjai (3%) követték. Elenyésző számban felmentést élveztek még orvosok, gyógyszerészek, állami tisztviselők, pénzügyőrök, bankigazgatók, tűzoltók, kéményseprők, gépészek, különböző iparágak képviselői, továbbá a kórházigazgató, egy gimnáziumi tanár, egy állami tanító stb. A felmentettek száma a későbbiekben sem emelkedhetett lényegesen. A honvédelmi miniszter 1917 márciusában a felmentések revízióját rendelte el, hogy a háború elhúzódásával „a hadrakelt sereg folytatólagos pótlása” érdekében a legszükségesebb mértékre szorítsa vissza azokat. A több százezer felmentés felülvizsgálatakor a vezérlő elv az volt, hogy elsősorban a fiatalabb korosztályokat hívják be, másodszor azokat, akiknek a felmentése régibb keletű, harmadszor pedig minden tisztet vagy tisztjelöltét bevonultatnak. Arcvonalszolgálatra alkalmas hadköteles a továbbiakban 30 év alatt egyáltalán nem részesülhetett felmentésben. 1918. március és április havában az államvasutaknál szolgálók kivételével az összes 1894-1899. évi születésű felmentettnek be kellett vonulnia.31 A hivatalos részadatokkal számolva 1916 végéig mintegy 13 500 férfit fogtak hadra Vásárhelyről. A hadiszolgáltatásokról szóló törvény alapján 1914-ben hozzávetőlegesen 4-500, 1915-ben 500, 1916-ban pedig 80 férfit rendeltek ki mint munkást, kocsist, hajcsárt stb.32, köztük 50 éves korig elsősorban a megrögzött bűnözőket. A hadimunkások éves szinten megadott adatai átfedéseket is tartalmazhatnak. Az időközben elbocsátottak ugyanakkor nem kis számmal szerepelhetnek a népfelkelői fegyveres szolgálatra alkalmasnak talált, és a későbbiekben bevonultatott, így ott is számbavett személyek sorában. A város területéről a háborút közvetlenül megelőző években és a háború folyamán valamilyen formában hadiszolgálatra igénybe vett férfiak száma így is legkevesebb 15 ezer főre tehető. A város összlakosságára kivetítve kapott, annak közel egynegyedét kitevő 24%-os katonaállítási arány magasan fölötte áll a volt Magyar Birodalom 17,5%-os, Ausztriát (16,1%), Olaszországot (16,2%) és Oroszországot (kb. 15%) megelőző arányszámának, sőt túlhaladja a nemzetközi összehasonlításban az első helyet elfoglaló Németország 20,4%-os katonaállítását is.33 Ebben bizonyos mértékig a lakosság fiziológiai adottságai is közrejátszhattak. „Meglepően szép a vásárhelyi eredmény, nemcsak ember bőségben, ha14
