Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)
Bevezető - Behívások és felmentések
at minősítettek alkalmasnak, akik még december 15-én bevonultak. A rákövetkező évben, az 1897-1866-os évfolyamokra kiterjedő III. pótszemlén, a mintegy 2700 előállított hadkötelesből további 487-en maradtak benn.25 Bevonulásuk napja 1917. április 16-a volt. Az elkövetkező vásárhelyi pótszemlék így korosztályonként már átlagosan alig 75 férfiből válogathattak. Az 1896. évfolyam „végeredménye” ismert: az 1918 áprilisában megtartott, immár VI. pótszemléjükön a Vásárhelyen előállt 85 főből 11-et, a vidéken előállt hat főből hármat találtak még alkalmasnak. Az alkalmatlanság okaként zömüknél előzőleg az általános testi gyengeséget jelölték meg. Az állítási lajstromba eredetileg 582, a bemutató lajstromba pedig 541 legény volt felvéve, tehát közülük csak minden 7-8. mentesült a háborús hadiszolgálat alól, általában valamilyen fogyatékosság vagy testük elnyomorodása miatt. Hasonló eredményt hozott az 1898-ban születettek ugyanekkor megtartott VI. pótszemléje is: a megelőző pótszemlén még kimaradt 77 főből 11-et soroztak be. Az állítási lajstromban itt eredetileg 535-en szerepeltek.26 A honvédelmi miniszter 1917 szeptemberében az addigi bemutató szemléken alkalmatlannak talált népfelkelők behívását is elrendelte „mögöttes országrészbeli”, fegyver nélküli segédszolgálatra. A következő, a katonai ügyosztályhoz 1918. január végén érkezett rendelet szerint a városnak - február 25-i határidővel - lehetőleg újabb 100 alkalmatlan népfelkelőt kellett állítani az 1891-1868. évfolyamokból, tartózkodva a nyilvánvalóan minden népfelkelői szolgálatra alkalmatlan, vagy az általuk betöltött munkakörben nélkülözhetetlen egyének behívásától.27 A város gazdaságának jellege és helyi jelentőségű igazgatási funkciója csak viszonylag kisszámú hadkötelest juttathatott a közérdek címén biztosított katonai felmentéshez. A mozgósítás itt számításaink szerint a mezőgazdasággal foglalkozó férfilakosság egynegyedét érintette, s bár éppen a gabona-betakarítás idején következett be, a gyenge termés következtében még némi munkaerő-felesleg is mutatkozott. A háború első éveiben lezajlott nagyarányú bevonultatásokkal Vásárhelyről azonban mintegy 10 ezren távoztak a mező- gazdaság köréből. A honvédelmi miniszter - az egyéni szabadságolásokon túlmenően — 1915 nyarától katonai munkásosztagokat vezényelt a munkáskézre leginkább rászoruló vidékekre, a következő nyártól pedig már arató menetszázadokat is felállítottak. A vásárhelyi rendőrfőkapitány 1916-ban az aratás idejére 1200, a cséplési munkálatokra 600 katonai munkás kiutalása iránt intézkedett, ugyanakkor az egyéni szabadságoltak száma is meghaladta az ezer főt. A munkáshiány enyhítésére másrészt a nagy számú, főként a keleti hadszíntéren ejtett „muszka” hadifogoly munkába állítása kínálkozott. 1917 tavaszán 1222 hadifoglyot írtak össze a város területén, a számuk augusztus közepén már 1560 volt.28 A földjük bemunkálására önerőből képtelen kisgazdaságok bejelentései nyomán a központi rendelettel felállított helyi munkabizottság - hatóságilag megszabott díjazás ellenében - felmentett gazdákat rendelt ki. A város méreteiben szerény és szerkezetében viszonylag elmaradott iparát megrázkódtatta az iparosokat is érintő tömeges behívás, valamint a munkáshiány.29 Az ipari tevékenység átmeneti hanyatlásának hátterében azonban inkább a felvevőpiac hirtelen beszűkülése állott. A családfenntartó férfinépesség bevonuItatásával előállt anyagi bizonytalanság, amelyet a beinduló és rendszeressé váló hadisegélyezés sem lehetett képes ellensúlyozni, általában a legszerényebb mértékre szorította vissza a lakossági szükségleteket. A takarékossági törekvések elsősorban az iparcikkek forgalmazását érintették érzékenyen. 13
