Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)
Bevezető - Behívások és felmentések
Csak két évre terjedő tényleges szolgálatra kötelezhették azokat, akik elvégezték a középiskola hat osztályát, vagy valamely befejezett szakképzettséget nyújtó iskolát. Egyévi tényleges és tizenegy évi tartaléki szolgálat kedvezményében részesülhettek a középfokú tanintézetben végzettek, akik rendszerint éltek is e lehetőséggel. Az egyévi önkéntesek tényleges szolgálatukat az arcvonalban a csapatoknál, vagy orvosi, állatorvosi, gyógyszerészi minőségben, vagy pedig — a szükség mérvéhez képest - egyéb különleges szolgálati ágakban tölthették le. A tartalékos tiszti rangot elnyerteket tartalékos hadapróddá vagy tartalékos zászlóssá nevezték ki. Az újoncállítással október 1-jéig besorozottakat és a fösorozásnál besorozott önkénteseket október 1-jén kellett állományba venni. Az ezt követően, az év végéig besorozottakat a besorozás napján vették fel a haderő kötelékébe. A szolgálati kötelezettség - az állománybavétel napjára való tekintet nélkül - december 31-ével végződött. A póttartalékosok békében a korábbi nyolc hét helyett már tízhetes katonai kiképzésben részesültek. A tartalékosokat kétévi tényleges szolgálat után összesen legfeljebb 14, háromévi tényleges szolgálat után legfeljebb 11 hét, a póttartalékot pedig három, egyenként legfeljebb négy hétig tartó fegyvergyakorlatra kötelezték. Szükség esetén a tartalék és a póttartalék meghatározott részét be lehetett hívni tényleges szolgálatra. 1912 végén, a Balkán-háború folytán előállt válság idején így mintegy 700 katonát hívtak be Vásárhelyről, akik csak a következő év augusztusától térhettek haza.8 A közös hadsereg és a honvédség mellett a Monarchia fegyveres erejének harmadik ága az ún. népfelkelés volt. A népfelkelési kötelezettség hadiállapot esetén a hadsereghez és a honvédséghez nem tartozó 19^12 éves állampolgárokra terjedt ki. Az első osztálybeli, 38 év alatti népfelkelők a hadsereg és honvédség veszteségeinek a pótlására szolgáltak a póttartalék elégtelensége esetén. A pótlásra fel nem használt népfelkelők kötelezettségüket fegyverrel és fegyver nélkül teljesíthették. Belőlük részben népfelkelő csapattesteket, részben népfelkelő munkásosztályokat alakíthattak, mely utóbbiakat csak erődépítési, útjavítási és más, a háborúban szükséges munkálatokra használhattak fel. A tanács katonai ügyosztálya által közreadott adatok szerint a háborút megelőző három esztendő folyamán Vásárhelyről közel ezer hadkötelest soroztak be a közös haderőhöz és a honvédséghez. 1911-ben 173, 1912-ben - miután a törvényhozás felemelte az újonclétszámot - már 349, 1913-ban pedig 412 főt.9 A sajtó némileg eltérő számokról adott hírt: 1911-ben az 1146 sor alá állítottból 123 újonc és 21 póttartalékos vált be, 1912-ben 367 legény, melyből az első korosztályra 230, a másodikra 65 és a harmadikra 72 esett, a besorozottak között 16 egyéves önkéntes volt, 1913-ban pedig az 1057 sor alá állóból 604 lett alkalmas. Egy további újsághír szerint 1913 októberében Vásárhelyről 409 legény rukkol be; az önkéntesek 1-jén, a honvédséghez beosztottak 6-án, a közös hadsereghez beosztottak 8-án mennek el egy, két, három évre.10 Az említett bevonultakból nem keveset tényleges szolgálati idejük letelte előtt szabadságoltak, vagyis tartalékba helyeztek, másokat pedig áthelyeztek a póttartalékba.11 Többségüket azonban „mundérban” találta a kitörő háború, ami egyet jelentett szolgálati idejük bizonytalan időre történő kitolódásával. A tartalékosok a részleges mozgósítás elrendelésével július 28-án reggel elutazni tartoztak csapattestükhöz. Hat órakor már vagy tízezren szorongtak a vasútállomás környékén, legalább harmadrészt gyerekek és asszonyok, a vasúti vendéglő előtt az Iparos Daloskor hazafias dalokat énekelt. A zsúfolásig megtelt első katonavonat néhány perccel hét 10
