Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)

Bevezető - Behívások és felmentések

után gördült ki Szeged irányába. Aznap 840 tartalékos honvéd és 2096 közös hadseregbeli katona hagyta el a várost. Őket másnap reggel az A) alosztályú, vagyis katonailag kiképzett népfelkelők követték, mintegy 2500-an.12 A 38 évesnél fiatalabb népfelkelők csapattestük felszerelési állomására, míg az idősebbek az állandó lakóhelyüknek megfelelő népfelkelői felszerelési állomásra, Szegedre tartoztak bevonulni. Ez utóbbiakat a Szent György téri iskolánál szerelték fel. A Szegedre bevonultakkal néhány napig találkozhattak még hozzátartozóik táborhelyeiken, leginkább a Vásárhelyi sugárúton, a Szent György téren, a Feltámadás utcán, a Pacsirta utcán, vagy a Mars téri kaszárnyában.

Július 28-án a Monarchia hadat üzent Szerbiának. A válaszul elrendelt részleges orosz mozgósításra 31-én Bécsben proklamálták az általános mozgósítást. Vásárhelyen ez a bevonultak számát már nem növelhette, csupán a részleges mozgósítás után hazaengedett néhány száz másodosztályú népfelkelőnek jelentett újabb jelentkezési kötelezettséget. A katonai ügyosztály vezetője arról számolt be, hogy a mozgósítási parancsra mindenki pontosan bevonult, előállítani senkit sem kellett. A hazafias lelkesültséget jellemezte még, hogy a mozgósítás napjaiban hatvankét önkéntes is hadba vonult.13

Az általános mozgósításból következett, hogy a legutóbbi, tehát 1914. évi fősorozáson és a júliusig tartott utóállításokon az 1913-1911. évfolyamokból besorozott 640 legénynek a rukkolás szokásos ideje, még október előtt mennie kellett. Ezen újoncokat és póttartalékosokat, továbbá az aratási munkálatokra hazaengedett, és a létszámfelettiként ismét elbocsátott katonákat augusztus 24. és 28. között vonultatták be. Augusztus 19-ig egy évre három, három évre hét és négy évre a haditengerészethez tizennégy önként jelentkezőt soroztak be.14

Szeptemberben megkezdődött a katonailag ki nem képzett népfelkelők behívása is azzal, hogy közülük a 20-22 éveseket, tehát a 19 éveseket leszámítva, a legfiatalabb népfelkelőket a békebeli sorozásnak megfelelő bemutató szemléhez rendelték. Az 1892-1894. évbeliekből előállt 1150 fő, alkalmasnak osztályoztak 635-öt. Őket október 26-án vonultatták be. Négy alkalmatlannak osztályozott ifjú mint háromévi önkéntes lépett be katonának.15

A galíciai hadjárat szeptemberi kudarca és az elszenvedett nagyarányú veszteségek arra késztették az osztrák-magyar hadvezetést, hogy egyéb tartalékok híján újabb szemlének vesse alá a korábban alkalmatlannak minősített hadköteles korú férfiakat. Novemberben és decemberben már bizottság elé álltak a 24—36 éves, B) alosztályú népfelkelők. Az alkalmassági feltételek leszállításával a háromszor már „kiszuperáltak” 60%-a, 2500 férfiből 1540 (2531-ből 1562) maradt fenn a rostán, a békebeli sorozások alkalmával ugyanakkor a 40-45%-os eredmény is már igen jónak számított.16 Az ellenzéki sajtó, amely az előző évek sorozásait kommentálva még erősen antimilitarista hangokat ütött meg, most mintegy maga is elterelni igyekezett a figyelmet a háború kíméletlen emberigényéről, amikor a sorozás befejeztével kijelentette: „Büszkék lehetünk mi vásárhelyiek elsőrendű jó emberanyagunkra”.

A Monarchia had vezetősége 1914 végéig, a folyamatos pótlásokkal együtt több mint kétmillió embert vetett harcba, és annak közel felét veszítette el halottakban, sebesültekben, betegekben, hadifoglyokban és eltűntekben. Az ugyancsak hatalmas veszteségeket szenvedett, de utánpótlásban bővelkedő cári csapatok ekkor már a Kárpátok hágóin álltak, és elszánt erőfeszítéseket tettek arra, hogy kitörjenek a magyar Alföldre.

11