Berta Tibor: Csongrád megye községeinek iratai - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 10. (Szeged, 1999)

MINDSZENT

Első okleveles említésére 1561-ben került sor Myndzenth alakban. A település minden bizonnyal a templom védőszentjének („Mindenszentek") nevét vette fel. A templom építésének ideje nem ismert, de feltételezhető, hogy 1515 előtt épült. A középkori falu a török időkben elnéptelenedett, újranépesedése 1700tól vette kezdetét. A török kiűzését követően kamarai fennhatóság alá tartozott, majd 1723-tól III. Károly gróf Erdődy Györgynek, a magyar királyi kamara elnökének adományozta a községet és a környékét, így közvetlen földesúri joghatóság alá került. 1775-ben gróf Erdődy Kristóf tartozásai fejében az egész mindszent-algyői uradalmat elzálogosította egy genuai bankháznak. Az uradalom 1803-ban vétel útján az őrgróf Pallavicini család birtokába került. Mindszent lakóinak száma 1720-ban 750, 1779-ben 2593, 1828-ban pedig 5004 fő volt. A község élén a főbíró állt, aki 12 esküdttel együtt alkotta a tanácsot. A főbírót és az esküdtbírót évenként választották a földesúr jelölése alapján. Az esküdtek (tanácsbeliek) lemondásukig, más tisztségre történt megválasztáskig vagy halálukig viselhették hivatalukat. A jegyzőt (nótárius) a földesúr főtisztjének beleegyezésével és helybenhagyásával fogadhatták meg. A tanács a következő tisztviselőket és alkalmazottakat foglalkoztatta: révbíró, székbíró, borbíró, porciószedő, adószedő, gyámnok, írnok, bába, borbély, 2 hadnagy, 2 bakter, 2 utcakapitány, utcabírák, a község gazdaasszonya, kocsis, béres, révész, korcsmáros, mészáros, ökörcsordások, csikósok, gulyások, kospásztorok, hajtók, nyájkanász, szőlőcsőszök. A község fizette a plébánost, a tanítót, a kántort, a harangozót és az órásmestert. A tanács közigazgatási, gazdasági és törvénykezési hatáskört gyakorolt. A tanács kisebb tekintetű ügyekben polgári és büntetőbíróságként is működött: 12 forintig terjedő büntetéseket, néhány napi elzárást és testi fenyítést szabhatott ki. A jelentősebb peres ügyek az úriszék elé tartoztak, amelyeknek döntése ellen a megyei törvényszékhez lehetett fellebbezni. A neoabszolutizmus időszakában a község ügyeinek intézését a császári királyi hatóságok által kinevezett főbíró és tanács intézte. A községek rendezéséről szóló törvény (1871: 18. tc.) alapján kidolgozták Mindszent nagyközség szervezési szabályrendeletét, amelyet Csongrád Vármegye Törvényhatósági Bizottsága 1872. május 2-án hagyott jóvá. Ennek értelmében a község az önkormányzati jogát 40 fős képviselő-testülete (fele választott, fele virilis) és választott elöljárósága által gyakorolta.