Vígh Zoltán: Makó Város Levéltára 1682-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 9. (Szeged, 1997)

Makó város és levéltára

Christovics Imre püspökségéig (1777—1798) sikerült pénzzel megváltani a robotot, a tizedet és a földesúri regálékat. Ez a főpap teljes személyes úrbéri szolgálatokra és adózásra akarta szorítani Makó népét. A tanács Mária Teréziához fordult segítségért. A királynő rendeletére a püspök követelésénél sokkal enyhébb, de a régebbi szerződéseknél súlyosabb megegyezés jött létre: a készpénzen és természetbeni szolgáltatáson felül a telkes gazdák egy napi igás, vagy két gyalog napszámot, a zsellérek egy napi robotot tartoztak évente teljesíteni. Az úrbéri és szabadalmassági per a két utolsó püspök földesúr, Kőszeghy László (1800—1828) és Lonovics József (1834—1848) idején is folytatódott, csak a 48-as polgári forradalom tett a végére pontot. A forradalmi hangulatban Lonovics püspök személyesen jelentette be: „Kész vagyok a papi dézsmáról lemondani, és ezt az áldozatot a haza oltárára letenni". A regálék ügyében azonban folytatódtak az egyezkedések és csak 1859-ben nyerte vissza Makó — súlyos váltságpénzek megfizetése után — gazdasági önállóságát. Makó 1849. július 29-én rendezett tanácsú várossá alakult. A 115 tagból álló választott képViselő-testület megalakította a főbb tisztségviselőkből és tanácsnokokból álló új városi tanácsot, élén Faragó Ferenc polgármesterrel. Makó önkormányzatának így új fejezete kezdődhetett volna, ha nem tíz nap marad tevékenységük kifejtésére. A szabadságharc bukásával már augusztus 4-én osztrák csapatok szállták meg a várost.A parancsnokság azonnal megszüntette a 48-as törvényen alapuló igazgatási formát. Az önkényuralom első időszakában kinevezett bíró vezette a várost a császári és királyi szolgabíró kemény ellenőrzése alatt. 1860-ban, az októberi diploma nyújtotta lehetőséggel élve, rövid időre ismét megalakulhattak a rendezett tanácsú város önkormányzati testületei, a szintén restaurált alispáni hivatal felügyelete alatt. Ferenc József 1861 őszén nemcsak az országgyűlést oszlatta fel, hanem az újonnan alakult -megyei és városi autonómiákat is. A cs. és kir. szolgabírót ültették ismét Makó nyakára, akivel szemben a tanács és a főbíró képviselte a város érdekeit. A kiegyezés után nyílt lehetőség arra, hogy először a 48-as törvény alapján, majd az 1871. évi XVIII. tc. előírása szerint fele részben választott, fele részben virilis önkormányzati képviselő-testület kezdje meg működését. Az első polgármester Juhász István ügyvéd lett. Az igazgatási feladatok előkészítésére és végrehajtására kisebb hatáskörrel megmaradt a tanács, megszervezték a rendőrkapitányságot, a számvevőséget, az