Berta Tibor - Géczi Lajos - G. Tóth Ilona: Szeged Város Levéltára 1359-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 6. (Szeged, 1995)

A FEUDALIZMUS KORA

védelmére és őrszolgálatra. így az 1741. évi nemesi felkelés idején az insurgenseken kívül a város összes polgára felfegyverkezett. Ez volt a város legrégebbi polgári katonasága. Ezek a veszély elmúltával nem oszlottak fel, hanem nagyobb ünnepségek alkalmával szerepet kaptak. így pl. tisztújítások, különféle neves személyiségek látogatásakor felvonultak. 1805-ben újraszervezték a nemesi felkelés alkalmából a polgári katonaságot. Összesen hét század alakult. 1805 után csak azt vették fel polgárnak, aki az egyenruha költségeinek fedezésére és katonai szolgálatra is kötelezte magát. Ezután a polgárőrség hanyatlásnak indult. 1828-ban meg is szüntették, 1842-ben azonban felsőbb engedély alapján újraszervezték 550 fővel. Később a számuk szaporodott. Az állag két fontosabb polgárőrségre vonatkozó iratcsoportot tartalmaz. Sok tanácsi határozat van, amely a polgári katonaság megszervezésével, annak előkészületeivel foglalkozik. Az állag másik nagyobb iratcsoportját a polgárőrség századainak névjegyzékei alkotják. Ezeken feltüntették a polgárőr nevét, korát és lakhelyét. A névjegyzékek tartalmazzák általában a század tisztjeinek neveit is. Találunk az állagban néhány olyan iratot, amelyeket a felsőbb szervek küldtek Szeged városának a polgárőrség felállításával kapcsolatosan (engedélyek, stb.). Ezenkívül található az állagban néhány polgárőrségi rendtartás és szabályzat is. Külön érdekessége az állagnak, hogy egyes iratok a századok felszerelését, egyenruházatát írja elő, mindezeket ruhaanyag mellékletekkel illusztrálva. Az iratok kronológiai sorrendben vannak rendezve. A csatolt iratokat mindig a legkésőbbi irat évszáma szerint helyezték el az állagban. Az állag végén találunk néhány év nélküli iratot és névjegyzéket. Az állag, mivel segédkönyvek nem állnak rendelkezésre, csak átnézéssel kutatható. Az iratok latin, magyar illetve kis részben német nyelvűek. Végrendeletek (s. állag) A feudalizmus korában a végrendelkezésben bizonyos korlátozások (ősiség) érvényesültek. A polgárok végrendelkezése szabadabb volt, mint a nemeseké. A végrendelet a halál (végrendelkező halála) utáni örökösödési jogi viszonyok rendezésére szolgáló hivatalos okmány. A végrendelkezés első szabályozása az 1715. XXVII. tc. Lényege, hogy a végrendelkezőnek szabad jogot ad az örökösödés rendezésére halála esetén. A végrendeletet (testamentumot) tanúk előtt készítették és pecséttel