Barta László - Labádi lajos: Szentes Város Levéltára 1703-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 5. (Szeged, 1995)

Szentes város és levéltára (Barta László és Labádi Lajos)

létszámát és feladatait stb. Szabályozottá vált az iratkezelés és irattározás, biztosítva a történeti és ügyviteli szempontból értékes iratok megőrzését. Ennek következtében a városi levéltár anyaga rohamosan növekedett; biztonságos megőrzése, rendezettsége és kezelésének szakszerűsége azonban az évtizedek során rendkívül változó képet mutatott. A XIX. század közepéig csak szórványos adatokból lehet következtetni a városi levéltár kezelésére, belső rendjére. A korai időkben önálló levéltáraoki tisztség nem lévén, a régi iratok őrzése, rendezése a mindenkori városi jegyző (nótárius) feladatai közé tartozott. Az írásbeli munka szaporodása miatt Szentesen 1740-től már folyamatosan két jegyzőt alkalmaztak, de nincs utalás arra, hogy valamelyiküknek a levéltár kezelése az állandó feladatai közé tartozott volna. 1827-ben történt az első kísérlet a jegyzői feladatok szabályozott felosztására, de a levéltárról nem esett szó. Két évvel később ismét rögzítették a jegyzők munkarendjét, kimondva, hogy a számadások készítése (mind a folyó, mind a régi), vezetése és rendben tartása Boros Sámuel jegyző feladata, míg a nem számadásbeli minden jegyzői munkák rendben tartása (ehhez értvén minden lajstromozást) Imre János jegyző kötelessége. A levéltár kezeléséről tételesen itt sem történik ugyan említés, de bizonyosra vehető, hogy a folyó munkák mellett a régi iratok rendezése, lajstromozása Imre János jegyző feladatai közé tartozott, míg Boros Sámuel a régi és új számadások rendjéért felelt. A jegyzők munkarendje 1830-ban annyiban módosult, hogy az időközben alkalmazott harmadik jegyző hatáskörébe utalták a bírósági tárgyak írásbeli teendőit. A városi levéltár első említésére az 1837 őszén kidolgozott városi szervezési szabályrendeletben került sor, amely tételesen rögzítette az egyes tisztviselők legfontosabb feladatait. A városi főjegyzőre nézve egyebek között kimondta, hogy „Fő gondviselője a város Levéltárának, a levéltár lajstromozására felügyel. A város jogait érdeklő Irományokat a Közlajstromba is feljegyzi, de azonfelül ezeket külön és egypárban a Főbírónak átadandó lajstromba beiktatja... Minden évnegyed végén a Tisztviselőktől hivatalaik Irományait beszedi, s azoknak a Politicus Rendszabásokat illető pontjait scontro Jegyzőkönyvébe bevezeti. Minden hónap végén scontrot tart." A levéltár elhanyagolt állapotára és a várhatóan elhúzódó rendezési munkára tekintettel a városi közgyűlés 1839 januárjában elhatározta egy levéltárnoki állás szervezését évi 300 pengőforint fizetés mellett, azzal a megszorítással, hogy „a levéltárnok a jegyzői cím használása mellett — ha a szükség úgy hozná magával — jegyzői kötelességeket is teljesíteni tar-