Barta László - Labádi lajos: Szentes Város Levéltára 1703-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 5. (Szeged, 1995)

POLGÁRI KOR

SZENTES VÁROS GAZDASÁGI BIZOTTMÁNYÁNAK IRATAI (V. B 143.) 1862-1867 Az 1860. évi Októberi Diploma kibocsátása után újjáalakult városi képviselő-testület az ismétlődő alkotmányos sérelmek miatt (az országgyűlés feloszlatása, a megyegyűlések betiltása) 1861. november 5-én a tisztikarral együtt lemondott. Az utolsó közgyűlésen elvként kimondták, hogy a város vezetésének az abszolút hatalom által kinevezett tisztviselők kezébe kerülése után el kell érni, hogy a város gazdászati ügyeit egy lakosság által választott állandó gazdasági bizottmányra ruházzák. A megyei hatóság helyt adott az ezirányú kérvényeknek. A bizottmányi tagok megválasztására az 1862. szeptember 28-án tartott népgyűlésen került sor. (A 104 fős testület tagjai közül 73 fő korábban tagja volt a lemondott városi képviselő-testületnek.) Szentes Város Gazdasági Bizottmánya 1862. október 31-én tartotta alakuló ülését, mely alkalommal körvonalazták működésének körét, illetve alapelveit. Ennek lényege: a bizottmány az elvéül kitűzött politikai alkotmányosság terén folyvást megmaradjon; a fennálló kormány intézményeivel összeütközésbe ne kerüljön; a városi tisztviselőséggel párhuzamosan működjön. Ezeken túlmenően kimondták, hogy a gazdasági bizottmány „egyedül a város közgazdászatából kifolyó teendők elintézésére szorítkozván, semmi oly ügyekbe ne avatkozzék, melyek ide vonatkozó nézeteiben megingathatnák, vagy éppen kitűzött elvétől elvezetnék. " Vagyis a bizottmány — az alkotmányosság elvéhez ragaszkodva — ne legyen egyéb, mint a kinevezett tanácsnak mellérendelten működő, a város belgazdasági ügyeivel foglalkozó tanácsadó testület. Ennek érdekében mereven határolja el magát az esetlegesen elébe kerülő politikai és közigazgatási tárgyak megvitatásától, nehogy ezeken keresztül a hatalmon lévő provizórikus kormányzat eszközévé, végrehajtó közegévé váljék. Ebből a megfontolásból tudatosan mellőzték a „képviselő-testület" megnevezést. A gazdasági bizottmány 1862 novemberében kezdte meg tényleges működését. Az elintézésre váró ügyeket elsőként változatlanul a tanács vitathatta meg, és látta el határozatokkal. A jellegénél fogva a gazdasági bizottmány elé tartozó ügyek esetében a határozat csupán tanácsi véleménynek felelt meg, amelyet a bizottmány vagy elfogadott, vagy nem. Bizottmányi döntést kívánó legjelentősebb tárgyak voltak: — az úrbéri kárpótlási tartozások törlesztésének meghatározása;