Barta László - Labádi lajos: Szentes Város Levéltára 1703-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 5. (Szeged, 1995)

FEUDÁLIS KOR

nl Adásvételi és haszonbérleti iratok 1—4. d. Szerződések 5—7. k. Adásvételek jegyzőkönyvei 0,65 fm 1827-1850 1827-1848 1836-1850 ol Egyezségek jegyzőkönyvei 1—2. k. Jegyzőkönyvek 0,13 fm 1781-1848 1781-1848 vf Becsűiegyzőkönyvek 1—3. k. Jegyzőkönyvek 4. k. Regestrum 5. k. Jegyzőkönyvi másodpéldányok 0,13 fm 1795-1854 1795-1854 1846 1829-1835 SZENTES VÁROS KÖZGYÁMJÁNAK (TUTORÁNAK) IRATAI (V. A 104.) 1800-1847 A gyámsági jogot már igen korai időkben szabályozták Magyarországon, de szorosabb értelemben vett gyámsági igazgatásról csak a 18. századtól beszélhetünk. A nemesi árvák hatósága a nemesi közgyűlés, a polgári árváké a városi tanács, a jobbágyoké a földesúr volt. Szentes mezőváros földesurai — 1723-tól a Harruckern család, 1798-tól a Károlyi nemzetség — a gyámi teendők ellátását a városi önkormányzatra ruházták át. 1795. november 2-án a bíróválasztást követően az uradalmi tiszttartó jelenlétében és jóváhagyásával egy esküdtet választottak „a városban található minden vallásokon lévő árvák" gyámjának (tutorának). Az árvagyám (gyámatya, közgyám) köteles volt az árvák vagyonának kezeléséről lajstromot, számadást vezetni. A számadásokat a városi tanács és a „számadásokat felülvizsgáló úriszék" ellenőrizte. A közgyám tehát a városnak is és az uradalomnak is számadással tartozott, működése során elkövetett mulasztásaiért az uradalmi törvényszék vonta felelősségre. 1836-ban Szentes örökváltsági szerződést kötött a Károlyi grófokkal, amelynek értelmében a földesúri joghatóság megszűnt. Az 1837-ben megkötött pótszerződés mellékletét képezte az ún. Coordinatio, amely részletesen szabályozta a város beligazgatásának új rendjét. Eszerint az „árvákatyját" a tisztújításkor a bíró megválasztása után a külső tanácsnak kellett megválasztania. Az árvák gyámja csak az lehetett, aki legalább 4000