Barta László - Labádi lajos: Szentes Város Levéltára 1703-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 5. (Szeged, 1995)

FEUDÁLIS KOR

harmadik a bírósági ügyeket jegyzőkönyvezte. A tanács a következő tisztviselőket és alkalmazottakat foglalkoztatta: városgazda, kisbírák, hadnagyok, tizedesek, utcakapitányok, borbírók, pénztárőr, adószedő, szekérmester, pusztázó biztosok, írnokok, székbíró, malombíró, marhahajtó és mészáros, molnármester, halászbíró, korcsmáros, orvosok, cigányvajda, cigány esküdt, bakterok. A város önállóságának mértéke az idő haladtával csökkent, az Urbárium behozatalával méginkább szűkült, a századvégi birtokosváltozással pedig erősen összezsugorodott. Br. Harruckern Ferenc 1775-ben bekövetkezett halála után a szentesi uradalom özv. gr. Károlyi Antalné br. Harruckern Jozefa birtokába ment át, akinek fia, József lett a birtok várományosa. 1798-ban megtörtént a Harruckern-birtokok felosztása az érdekelt családok között, a tényleges szétosztás 1802-ben valósult meg. Károlyi József ekkor, anyja halála után ténylegesen birtokába vette az örökséget, és a volt szentesi uradalmat betagolta a hódmezővásárhely-szentes-csongrádi Károlyi-uradalomba. József gróf 1804-ben bekövetkezett halála után özvegye, báró WaldsteinWartenbergi Erzsébet kezelte három fiának, István, Lajos és György grófoknak a birtokát,, bár férjhez ment gróf Keglevich Ágostonhoz. Erzsébet grófné halála után néhány hónapig Keglevich volt a Károlyi fiúk gyámja, majd ő is elhunyt. Ekkor Károlyiné fivére, báró Waldstein-Wartenbergi Emmánuel lett az ifjú grófok gyámja, 1813-tól 1821-ig. 1824-ben a grófi fivérek kielégítették a leányágat, ezután 1827-ben került sor a nagy birtokosztályra. Ennek során a három, immár felnőtt Károlyi gróf között felosztották ugyan Szentest és határát, de meghagyták a Derekegyházán székelő közös jószágkormányzó igazgatása alatt. A Szentesen állomásozó uradalmi tisztek a derekegyházi „közös kormány elnökének" voltak alárendelve. (A birtokosztályt megelőző években a csongrád-vásárhelyi uradalom több szervezeti változáson ment át, ezek ismertetése itt mellőzhető). 1828ban a városnak 16 134 lakosa volt. A gyámi kormányzás idején Szentes maradék önállósága, a 18. század első felében élvezett szabadsága felmorzsolódott. Újabb és újabb megyei és uradalmi rendeletek szorították vissza a tanácsot arra a szűk térre, ahol a parancsolatok végrehajtásán kívül csak a lakosság tyúkpereiben ítélkezhetett, vagy apróbb vétségekért mérhetett ki 12 pálca- vagy korbácsütést. Az uradalmi tisztek közigazgatási és jogszolgáltatási hatalmaskodása, az úrbéres földek és haszonvételek csonkítása, a földesúri,