Barta László - Labádi lajos: Szentes Város Levéltára 1703-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 5. (Szeged, 1995)

FEUDÁLIS KOR

hol possessiónak, hol oppidumnak nevezték). A mezőváros önkormányzata még a földesúri hatalom megvalósulása előtt kialakult. A birtokos lakosok — a 18. század közepéig mind reformátusok — Szent György napján, április 24-én a templomban választották meg a bírót (főbírót), a 12 esküdtből álló tanácsot és a jegyzőt. A főbíró egyúttal a református egyház főgondnoka is volt, az esküdtek pedig presbiterek. A főbíró egy évig viselhette hivatalát, a tanácstagok lemondásukig, letételükig vagy halálukig. A tanácsülések rendszertelenek és ritkák voltak, a főbíró elnökletével folytak, a tanácstagokon kívül olykor részt vett rajtuk az uradalom képviselője, 1742-től pedig a „község részéről" néhány tekintélyes gazda is. Az uradalom 1747-ig nem avatkozott a város belső ügyeibe. A városi tanács első fennmaradt jegyzőkönyvét 1740-ben vették föl. 1747-től az uradalmi tiszttartó erősítette meg az elöljárókat. 24 tanácstagot és két jegyzőt választottak. 1759-től a főbíró több évig is megmaradhatott tisztségében, maga mellé esküdtbírót jelölt ki a tanácstagok közül. A tanácsot három évre választották. Az 1767. évi úrbéri rendelet behozatala (1772) után a 9. fejezet 1. paragrafusa szerint a főbírót a földesúr jelöltjei közül kellett választani, az esküdteket és a jegyzőt továbbra is szabadon. 1801-től visszatértek az évenkénti választásokhoz, a 12 tagú tanácshoz, és a jegyzői kart három főre emelték. 1775-ben ült székébe az első katolikus főbíró. Szentes lakossága 1715-ben 1380, 1759-ben kb. 5000, 1785-ben 8996 volt. 1801-ben 1765 házat írtak össze, a város*Felső- és Alsópártra, ezeken belül négy tizedre (kerület) oszlott. Ez a belső beosztás a közigazgatást könnyítette meg. A 18. században a tanács jogköre attól függően változott, hogy a földesúr és a vármegye mekkora mozgásteret engedélyezett számára. Végrehajtotta az uradalmi és a vármegyei rendeleteket, gondoskodott az állami, megyei és városi adók és egyéb szolgáltatások kivetéséről és behajtásáról, a város gazdálkodását szervezte és irányította, ügyelt a közbiztonságra, az úrbéres javak nyilvántartására és mindezek adminisztrálására. Kisebb tekintetű ügyekben polgári és büntetőbíróságként működött: a 18. század folyamán írásba foglalt ügyeinek nagy többségét a törvénykezési iratok alkotják. A főbíró szedte be a város összes bevételét, folyósította a kiadásokat, hivatalának befejeztével köteles volt számot adni működéséről. 1792-től az esküdtbíró szedte be a porciót és az árendákat. A három jegyző hatásköre csak 1829-ben különült el élesen, de valószínűleg korábban is hasonló volt: egyikük a közigazgatási és számadási, a másik a katonai és előfogatolási, a