Barta László - Labádi lajos: Szentes Város Levéltára 1703-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 5. (Szeged, 1995)

Szentes város és levéltára (Barta László és Labádi Lajos)

— a levéltárba utalt irományok rendbentartása, a levéltári nyilvántartások folyamatos vezetése, a beérkezett iratokról leltár készítése, betűsoros mutatók hiánya esetén ezek gyors elkészítése. A szabályrendelet előírta, hogy a levéltárnok csupán polgármesteri, közgyűlési vagy tanácsi meghagyásra, térítmény mellett adhat ki ideiglenesen eredeti okiratokat a tisztviselőknek. A levéltárban elhelyezett jegyzőkönyvekbe a felek betekinthetnek, hitelesített másolatot azonban csak a polgármester írásos engedélyével kaphatnak. Az 1878-ban módosított szabályrendelet az eddigiekhez hozzátette még, hogy a városi levéltárnok hivatalból elnöke a városi szegényügyi bizottságnak, teljesíti a kórházgondnoki teendőket, és nyilvántartja az iskolakötelezetteket. Az ezekre vonatkozó külön utasításait a tanácstól, illetve a polgármestertől kapja. A levéltárnok munkájának közvetlen felügyelője a városi főjegyző maradt. Az 1872. évi általános tisztújítás során Szakái Mihály nyerte el a levéltárnoki állást. Munkájára igen sok panasz volt, ezért 1876 márciusában felfüggesztették állásából. Utóda Sima Ferenc lett, aki az 1878 márciusi tisztújításig maradt hivatalban. Ekkor Győri Józsefet választották meg levéltáraokká; ő 1888 novemberében bekövetkezett haláláig viselte tisztségét. Az állás betöltése kapcsán merült fel első ízben a levéltárban őrzött iratok selejtezés általi csökkentésének gondolata. A polgármester megállapítása szerint ugyanis „a levéltári helyiség szűk volta miatt a rendszeres kezelés teljesen kivihetetlen volt, s emiatt, de meg azért, hogy ott az idők folyamán sok oly irat és ügy csomó halmozódott fel, mi már teljesen értékét veszté, s a múlt történetére semmi befolyással nem bír, csak mint egy ideig hivatalos ügyirat őrizendő volt, s idővel értéktelenedett el; ezek kiselejtítése és bár a szűk helyen is a rendszeres rend beállítása elmellőzhetetlen teendő". A selejtezésre kerülő iratok körének megállapítására bizottság alakult. Mivel a cél minél több hely teremtése volt, a bizottság igen radikális selejtezési tervezetet készített. A közgyűlés bölcs döntésének köszönhetően végrehajtására szerencsére nem került sor, idevágó határozatában ugyanis kimondta: „Tekintve, hogy a kiselejtezés, de különösen a megsemmisítés által mégis könnyen oly ügyiratok dobatnának ki, melyek habár ma látszólag érték- és becsnélküliek is, de a jövőben mindazáltal a múltra világosságot nyújthatnak: a marhás járlatok és azok jegyzőkönyvein kívül más tárgyak s iratok megsemmisítése el nem fogadtatik" (így menekültek meg pl. az 1731—1837 között keletkezett különféle számadási könyvek, a korai telekkönyvek stb.) A selejtezési munkát — mely az