Barta László - Labádi lajos: Szentes Város Levéltára 1703-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 5. (Szeged, 1995)

Szentes város és levéltára (Barta László és Labádi Lajos)

1814—1816 közötti marháslevelekre és segédleteire korlátozódott — már az új levéltárnok, Beszédes István végezte el, aki 1890-ig töltötte be a levéltárnoki állást. Utóda Bánóczy Lajos lett, ő 1902-ig kezelte a városi levéltárat. A " századfordulótól ismét megszaporodtak a levéltári anyag elhelyezésével kapcsolatos gondok. 1899 nyarán például az egyik városi képviselő kérdést intézett a polgármesterhez: van-e tudomása arról, hogy a levéltári okmányok egy része őrizetlenül a levéltár folyosóján hever? A polgármester tudott róla, de mentségül előadta, hogy „a levéltári helyiség oly szűk, hogy ott az összehalmozott aktáktól úgyszólván megfordulni is alig lehet, és ily körülmények között a levéltárnok nem volt oly helyzetben, hogy a részére leadott iratokat legott a levéltárban elhelyezhesse; az említett iratok azonban most már a levéltárba beszoríttattak". A polgármester a továbbiakban elmondta, hogy kialakult állapotot ő is tűrheteüennek tartja, de meggyőződése szerint a levéltár rendezéséről addig nem lehet szó, amíg az új városháza el nem készül. Mivel erre még 12 évet kellet várni, a városi levéltár helyzete már-már botrányossá vált. Az 1902. évi tisztújítás kapcsán, midőn Sarkadi Nagy Mihály személyében új ember került a levéltár élére, a helyi sajtó élesen kikelt a levéltár mostoha körülményei ellen. „Nem a kezelés hanyagságáról akarunk most szólni, ahogy a levéltárt mindezideig vezették, hanem arról a helyiségről, mely legjobb esetben valami kisebb üzlet magazinjának lenne jó, de nem levéltárnak. Olyan célra, hogy abban a városnak vagyont érő, sőt némely esetben meg sem fizethető okmányait őrizzék, erre már régen, sőt soha nem volt alkalmas. Ha ma véletlenül tűz üt ki, ami a rengeteg papír összehalmozódása által könnyen megeshet, nincs oly tűzoltóság, mely egyetlen egy okmányt meg tudna menteni... — írta az Alföldi Ellenzék. Az új városháza 1912-re felépült. Ebben a levéltár egy földszinti szobát és két pincehelyiséget kapott, melyeket csigalépcső kötött össze. Az új helyiségek immár rendelkezésre álltak, a levéltár régen tervezett rendjének kialakítására mégsem kerülhetett sor. A közbejött háborús évek nem kedveztek az átgondolt, szakszerű telepítési munkának. Az már csak ráadásnak számított, hogy az 1919. évi román megszállás idején a levéltárat is feldúlták. Sarkadi Nagy Mihály levéltárnok, aki ez időben már gyakran betegeskedett, képtelen volt egyedül a rendet helyreállítani. Csak növelte a káoszt, hogy Sarkadi 1922 decemberében bekövetkezett halála után több mint négy éven át nem töltötték be a levéltárnoki állást. Erre majd csak