Barta László - Labádi lajos: Szentes Város Levéltára 1703-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 5. (Szeged, 1995)

POLGÁRI KOR

városokban bevezette a titkos választást, a rendezett tanácsú városok a törvénytervezet vitája során ez utóbbiból kimaradtak. A képviselőjelöléshez a nyílt szavazású választókerületekben 50 ajánló kellett. A törvény alkalmazására az első világháború miatt nem került sor, de hatással volt a későbbi törvényalkotásra. A központi választmányok a háború alatt is működtek, Szentesen azonban csak néhány szál irat, iktató és 1918-ból egy névjegyzék maradt fenn. Az 1918: XVII. tc. az aktív és a passzív választójogot egyaránt 24 éves alsó korhatárral állapította meg, és magyar állampolgársághoz, írni-olvasni tudáshoz, állandó lakhelyhez — mint általános kellékekhez — kötötte, ezeken kívül nyolcféle különös jogcím valamelyikének kimutatását is megkívánta. A rendezett tanácsú városok nyílt vagy titkos szavazásáról nem döntött. Alkalmazására a forradalmak miatt nem került sor, az 1918. évi szentesi névjegyzékek az 1913: XIV. tc. szerint készültek. 1919. március 3-án született meg a 25. néptörvény a kormány tagjainak és a Magyar Népköztársaság elnökének aláírásával az alkotmányozó nemzetgyűlési választásokról. Nem intézkedik a választójogról, lajstromos és arányos módszert kombinál választókerületi rendszerrel, s a választások szervezését és lebonyolítását a bíróságok személyzetéből alakuló választási hatóságokra bízza. Az eredmények kiszámítására egy belga eljárást rendel el az 1919. évi 39000. BM sz. rendelet, amely az amúgy is bonyolult rendszert valószínűleg használhatatlanná tette volna. Szentes 11 képviselőt küldött volna, ha az alkotmányozó nemzetgyűlés összeült volna. A proletárdiktatúra időszakában — általános, titkos és közvetett, többlépcsős választással — a megyei tanácsok delegáltak képviselőket a Tanácsok Országos Gyűlésébe. Központi választmány nem működött. Szentesnek saját képviselője volt. A választásokra vonatkozó iratanyag töredékei a XVI. 104. direktóriumi fondban vannak. A Tanácsköztársaság leverése után a Friedrich-kormány 1919. évi 5984., 5985., 5986., 5987., 5988. ME sz., majd a Huszár-kormány 1919. évi 6179., 6514., 6515. és 6516. ME sz. rendeletei készítettékelő az 1920. évi nemzetgyűlési képviselő-választásokat. A rendelet választójogot adott minden 24. életévét betöltött, legalább 6 éve magyar állampolgárnak, ha írni-olvasni tud. A választhatóságot 30