Barta László - Labádi lajos: Szentes Város Levéltára 1703-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 5. (Szeged, 1995)

POLGÁRI KOR

(1861-ben és 1865-ben a Helytartótanács) kap, egy-egy példány és a központi választmány minden irata pedig a levéltárba kerül. Szentesen az 1848. június l-jén tartott népgyűlés a váltsági és birtokügyek intézésére rendelt, 86 tagú nagyválasztmányt bízta meg a központi választmány kijelölésével. A vármegye központi bizottmánya — amelynek 7 szentesi tagja volt — csak nehezen ismerte el Szentest önálló követválasztási joggal felruházott városnak, holott a törvény 5. paragrafusa ezt világosan kimondta, Szemere Bertalan belügyminiszter külön levélben megerősítette, s István nádor meghívólevele is kifejezetten a városnak szólt. 1861-ben és 1865-ben az 1849. évi képviselő-testület válaszotta meg a központi bizottmányt, 1867-ben és 1869-ben a városi bizottmány, 1872-ben pedig a képviselő-testület. A kiegyezés utáni átfogó rendezés részeként az 1874: XXXIII. tc. módosította az 1848: V. tc. néhány rendelkezését. Az elvi különbség a választójog feltételeinek sorában volt: a birtok, jövedelem és foglalkozás cenzusa helyett az adócenzust vezette be, ezzel pedig szűkítette a választók körét. A módosítások közül levéltári szempontból az a legfontosabb, hogy a választók névjegyzékét hivatalból kell összeállítani, s évenként hivatalból kell kiigazítani. Ez a háromtagú összeíró küldöttség feladata. A névjegyzéket ki kell függeszteni, az esedeges felszólamlásokról a központi választmány dönt. A végleges névjegyzéknek az év végére kell elkészülnie, ez a névjegyzék a következő naptári évre érvényes. Az eljárással kapcsolatos iratokat iktatni kell. A központi választmány teljes irattárában tehát a következőknek kell lenniök: királyi (1848-ban nádori) meghívó, a törvényhatóság rendelete a választások kiírásáról, a választási hirdetmény, központi választmányi általános jegyzőkönyv a becsatolt iratokkal és (1874-től) iktatóval, ideiglenes és végleges névjegyzék (1874-ig nem válik el), szavazási jegyzőkönyv névjegyzékkel, visszautasítottak névjegyzéke. Ezek általában meg is vannak, attól függően természetesen, hogy melyik évben voltak általános képviselőválasztások. Az 1913: XIV. tc. a választójog alsó korhatárát 24 évre, a választhatóságét 30 évre emelte. Ugyanakkor újabb foglalkozásokra is kiterjeszette, ám iskolai végzettséghez is kötötte. Végeredményben azonban növelte a férfi választók számát. Fontosabb azonban, hogy a 30 éven felüli nők is választójogot kaptak, s hogy Budapesten és a törvényhatósági jogú