Kruzslicz István Gábor - Makó Imre: Hódmezővásárhely Város Levéltára 1691-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 4. (Szeged, 1994)

Feudális kor

jegyzékek alapvető forrásul szolgálnak a mezőgazdasági termelés (mindenekelőtt a növénytermesztés) nagyságrendjének és szerkezetének vizsgálatához, de utalnak a társadalom rétegződésére is. Különösen értékes a dézsmaszedéshez 1731-ben készített vagyonösszeírás. A fond vegyes számadásai közt néhány gazdasági leltár, terménykiadási lajstrom, kisebb beszerzésekre fordított pénzbeli kiadásokról vezetett napló és dézsmahátralékkimutatás található. Az iratok magyar nyelven íródtak, raktári jegyzék alapján történő egyenkénti átnézéssel kutathatók. Terjedelem: 3 doboz, 2 kötet 0.39 fm 1- 2. k. Városi gazdasági leltárak 1794-1851 2- 3. d. Dézsmajegyzékek 1731-1806 4. d. Vegyes számadások 1792—1806 HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, VÁR^ IY..B, 1004, 1791_Í848 (-1854). Kezdetben az árvák pénzét is maga a főbíró kezelte. Közgyámot, „árvák tutorát" először 1792-ben választottak, kinek „különös és szorgalmas kötelességévé tették az árvák javait, interesen levő pénzeit adminisztrálni". így nyilvántartotta az árvapénztár bevételeit és kiadásait, az árvák tőkepénzének hasznosítása végett a saját hatáskörében kiadott összegeket és a visszafizetéseket. Évente levonta az „árvák közköltségét", maga is ebből vette ki fizetését: minden 100 forint után 35 krajcárt. A közgyámot, kit később „jobbágy árvák tutorának" is neveztek, évenként választották, rendszerint az esküdtek közül. A földesúr 1822-ben megpróbálta magához ragadni a kinevezés jogát, de ennek a kommunitás határozottan ellenállt. A közrendű árvák ügyeiben eljáró közgyám számadásai néhány évtől eltekintve teljeskörűen fennmaradtak. (A nemesi árvák hatósága a megyei közgyűlés, ill. az általa kiküldött bizottság volt.) A főkönyvhöz rendszerint névmutató készült. 1828-tól naplót is vezettek, a számadó főkönyvről évenként összefoglaló kivonatot állítottak össze. A tutori cassa tulajdonképpen a későbbi hitelbank szerepét is betöltötte. A perceptiók így értékes forrásul szolgálnak a tőke korabeli mozgásának vizsgálatához.