Kruzslicz István Gábor - Makó Imre: Hódmezővásárhely Város Levéltára 1691-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 4. (Szeged, 1994)

Feudális kor

11 -16. k. Adókönyvek 1843/44— 1848 17. k. Főadókönyvek 1843-1849 HÓDMEZŐVÁSÁRHELY. VÁROS. VÁROSGAZDÁJA IRATAI IV^A, 1003, 1731-1848 (-1851) A tisztújítási névsorok először 1749-ben említik a városgazdát, azonban a dézsmajegyzékek tanúsága szerint ezt a tisztséget már korábban is betöltötték. A főbíró idővel külön nevezett ki belső és külső gazdát. A belső gazda felelt a város belterületén (a városháza udvarán, az Epreskertben, a Sas vendégfogadó melletti granáriumban, az ún. cédulaháznál stb.) elhelyezett, a város tulajdonát képező gazdasági és egyéb eszközökért, kocsikért, szekerekért, lovakért, takarmány- és gabonafélékért, épületanyagért, tüzelőért stb., de keze alá tartozott a körtvélyesi komp is összes tartozékával együtt. Szedte a városházánál a dézsmát, és nyilvántartotta a hátralékokat. Gondoskodott a beszállásolt katonaság és lovai élelmezéséről, kiadta a városi alkalmazottak terménybeli járandóságát, intézte a bitangjószágok takarmányozását és váltságát. Végezte a város jószágvásárlásait, számon tartotta a város elhullott jószágait és bőrüket értékesítette. A város saját gazdaságot tartott fenn. A majorságilag kezelt rárósi gazdaságot, a hajlási szénagazdaságot, a szikáncsi gazdaságot stb. a főbíró és a tanács utasításai alapján a város külső gazdája vezette. Teendőit sokáig a ménesgazda látta el. A külső gazda számot adni tartozott a városi gazdaságok terményeiről, jószágairól és felszerelési tárgyairól. A városi gazdasági leltárak többnyire a város számadó csikósának, számadó juhászának és kanászának számadásait, valamint a városgazdák kezelése alatt álló élő- és holtfelszerelésnek a tisztség esetenkénti átadása alkalmával felvett leltárát tartalmazzák. A gyakran táblázatos formában összeállított kimutatások nemcsak történeti, hanem néprajzi tekintetből is igen értékes források, így a 18. század paraszti gazdálkodásának technikai színvonaláról is tanúskodnak. A terménydézsma tizedenként készült lajstromai az 1740—1770. évekből, a báránydézsmajegyzékek 1772-től az 1806. évvel bezárólag maradtak fenn, néhol azonban hiányosak. A dézsma-