Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

kapta, a többi részt pedig a város javára fordították.59 Ha új kereskedő telepedett le a városban, 10 márkát tartozott fizetni. A kereskedők között fennállt vitás kérdések eldöntéséért ugyancsak kötelesek voltak a felek fizetni. Ezen ítéletpénzeket három részre osztották. Egyharmad a bíróé lett, a második harmad az esküdteké, a harmadikon pedig a városban lakó kereskedők osztoztak.60

Bűnügyek esetében az ítélethozatal után ugyancsak kapott pénzt a bíró. Ha valakit bénaság okozásának a vádjával idéztek a bíróság elé, és sikerült huszonötöd magával tett esküvel tisztáznia magát, akkor a vádló köteles volt 10 márkát fizetni a bírónak, és ugyanennyit a másik félnek. Ha nem tudott fizetni, akkor egyik kezének levágásával bűnhődött. A büntetés módja számos jogkönyvben megtalálható61

A bírság a per folyamán bekövetkezett, valamelyik peres fél által elkövetett jogellenes cselekedet büntetése volt, amelyet a bíró szabott ki. Aki illetlenül szólt a bíróság előtt, negyed márkát tartozott fizetni a bírónak. Aki a tanúk közül a tárgyalási napot elmulasztotta, negyed, fél, majd egy márkát tartozott fizetni, majd pedig tanúskodásra kényszerítették. Aki egy gyilkosságot látott, és nem akart tanúskodni, ugyancsak negyed márkát fizetett a felperesnek és a bírónak.62

A bíró illetéket is kapott bizonyos ügyek intézésekor. Ha talált jószág tulajdonáról folyt a vita, és az eredeti gazda sikeresen bizonyította állítását, 40 pfenninget volt köteles fizetni a bírónak.63 A budai polgár bírói kilencedet és tizedet nem fizetett, ám az idegen igen.64

A bíró és a tanácsnokok egyéb jövedelemre is szert tettek úgy, hogy mentesültek bizonyos adók fizetése alól. A 49. artikulus arról ír, hogy a 15 tisztségviselő, a két bíró, a tanácsosok és a jegyző legyenek teljesen mentesek a Szent György napi adó fizetése alól. Az illető adó a saját bor tárolásával hozható kapcsolatba, ugyanis, ha bértárolást végeztek, azért nekik is fizetniük kellett.65 A bíró mentesült a bortized, amelyet az egyik fontos budai adónem között tartottak számon, fizetésétől, ami sok polgárnak nehezére esett,66 ugyanis a jogkönyv szerzője kiesve szerepéből személyes megjegyzést tett: „Ezt a szokást én csak szidalmazhatom, de nem dicsérhetem.” Nyilván nem kis összegről lehetett szó. Annyit megállapíthatunk, hogy a bírónak és részben az esküdteknek napi elfoglaltságot jelentett hivataluk ellátása, ami saját gazdaságuk irányításá59 Bj. 72. sz.

60 Bj. 68. sz.

61 Bj. 256. sz., Schwsp. 176a. sz. II. Frigyes herceg 1244-ben adott városjoga a bécsieknek. „Si quis civium alicui amputaverit manum vei pedem vei oculum aut nasum aut aliquot nobile membrum, iudici det X talenta, ei qui dampnum recepit totidem.” Peter Csendes 1986. 2. sz. 51. p.

62 Bj. 328. 333. 365. 347. sz. Vö. Pozsonyi jogkönyv 4. sz. 377.; Iglaui jogkönyv. Observationes praeviae in jus municipiale, et montanum Iglaviense. In: P. Gelasius Dobner: Monumenta Historica Boemiae. Tom. IV. Prágáé, 1779. 191-232. p. Különösen: 226., 223. p.; Jus Táv. XVII. CXVIII. sz.; Ssp. Tj. I. 53. 1. sz.; II. Albrecht herceg 1340. évi kiváltságlevele a bécsiek számára. In: Peter Csendes 1986. 50. sz. 117. p.; Ssp. Tj. II. 64. sz. Tj. III. 90. sz.; Jus Táv. LXII. sz. LXII. CXIII. sz.

63 Bj. 241. sz.

64 Bj. 301. sz.; Relkovic NÉDA 1905. 210. p.

65 Bj. 49. sz.

66 Bj. 218. sz.

98