Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

A jogkönyvről Leonard Cromer kassai polgár (|1582), városi tanácstag, majd városi bíró 1560-ban készíttetett másolatot. Mivel az ő tulajdonában volt, a kéziratot róla nevezte el a kutatás. Az 1830-as években Frank Ignác, a pesti egyetem jogász professzora őrizte a kéziratot.5 A harmadik példány Bozsernyik Béla gimnáziumi tanár hagyatékából került elő a két világháború közötti időben. A feltehetően Kolozsvár város számára készített másolatot tulajdonosa Nagybányán szerezte be.6 A kéziratok elterjedtsége kijelöli számunkra azt a területet, amelyen ismerték a művet, ez pedig elsősorban a korabeli és a 16-18. századi Magyarországon Erdély bizonyos részeit beleértve a Pozsony-Buda-Kassa vonaltól délre fekvő terület volt. Északra bővíthető e vidék a tárnoki városokkal.

Sajátos egybeesés, hogy éppen e területen két helyen, Kassán és Nagyszebenben bukkant fel a Sváb tükör egy-egy kézirata. Az előbbire már 1931-ben rábukkant Kari Homeyer a kassai levéltárban, kiadására csak jó hetven évvel később, 2003-ban Jörg Meier és Ilpo Tapani Piirainen fáradozása nyomán került sor.7 A 210x305 mm nagyságú, papírlapokból álló kötet 236. oldalán áll a mű keletkezésének éve és a másoló/ szerző neve, amely szerint a kötetet Johannes Hárkcher 1430-ban készítette.8 A kassai Sváb tükör összehasonlító elemzése a jövő kutatóira vár. Az erdélyi Sváb tükör az Altenberger-kódexben maradt ránk. A 14. században hártyára írt kódexet Thomas Altenberger szebeni polgármester, királybíró és kamarás 1481-ben hozta Szebenbe. A Sváb tükör mellett a kötet további részei a magdeburgi Weichbildrecht, amely elsősorban a magdeburgi városi igazgatási jogot tartalmazza, és az Iglaui jogkönyv, amelynek hatása a budai mellett elsősorban a Selmeci jogkönyvben fedezhető fel.9 A kódex városi használatára utal, hogy a zárlapján található és a helyi szokásoknak megfelelően leírt esküminta szövegéből a protestáns hit felvétele (1536) után a Szűz Máriára és az egyház szentjeire vonatkozó részeket kitörölték.

Az Altenberger-féle kódex, amelyet Lindner Gusztáv adott ki, jelentőségét mutatja, hogy a nagy német jogforráskiadó Karl August Eckhardt 1973-ben a munkát újra megjelentette.10 A mű egyrészt arra hívja fel a figyelmet, hogy a kortársak a középkorban és később több jogterületről származó joganyagot felhasználva alakították ki a hatályos helyi szokásjogot, másrészt az erőteljes és állandó jogtranszferre, a jogkölcsönzésre és kölcsönhatásra utal. Azokon a területeken, amelyeken Buda város jogkönyve és a Sváb tükör hatott, más területekről érkező jogot is átvettek, és hozzá adták a hazai szokásjog elemeit. A helyi szokásjog mellett az említett jogkönyvek mindig subsidiarius, azaz másodlagos szerepet játszottak. Artikulusaik figyelembevételével akko" döntött a

5 Blazovich-Schmidt 2001. 17. p.

6 Relkovic Neda: A budai jogkönyv (Ofner Stadtrecht) harmadik kézirata a fővárosi könyvtárban. In: A Fővárosi Könyvtár Évkönyve. (1941) Budapest, 1942. 121-141. p. Német nyelvű összefoglalóval.

7 Homeyer, Carl Gustav: Rechtsbücher des Mittelalters und ihre Handschriften. Weimar, 1931. 130. p., JÖRG Meier-Ilpo Tapani Piirainen: Der Schwabenspiegel aus Kaschau. Berlin, Weidler Buchverlag, 2000. (A továbbiakban: Meier-Piirainen 2000.) 39-299. p.

8 Meier-Piirainen 2000. 29. p.

9 Lindner Gusztáv: Az Altenberger-féle Codex nagyszebeni kéziratának szövegkinyomatása. Der Codex Altenberger. Textabdruck der hermannsaetdter Handschrift. Kolozsvár, 1885.

10 Der Schwabenspiegel: Bei den siebenbürger Sachsen. Ed. Gustaw Lindner. Ed altera curavit Karl August Eckhardt. Aalen, Scientia, 1973. (Bibliotheca remm historicarum. Neudrucke 6.)

56