Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

sek nagyobb hányada valóban a bírói szék munkájával függött össze. Különösen igaz ez akkor, ha a város által ellátott hiteleshelyi, a mai közjegyzői tevékenységet is — amely elsősorban a polgárok magán jogügyleteire: végrendeletekre, adásvételre, örökség-igény bejelentésére, megújítására, stb. terjedt ki — bírósági tevékenységnek tekintjük. A papi reverzálisoktól a céhszabályzatokig nyúlóan azonban olyan esetek is bekerültek a kötetbe, amelyek mai szemléletünk szerint nem tartoznak a bíróságok hatósági körébe. A középkori ember tehát minden olyan ügyletet, amelyet jogi aktusként vélt felfogni, jogcselekményként tekintett, és közülük azokat, amelyeket szükségesnek tartott, és megtalálta hozzá az alkalmat, bejegyeztette a Gerichtsbuch-ba vagy a Gedenk- buch-ba. Korunkból visszatekintve úgy véljük, e bejegyzésekben a határozott célok és érdekek mellett az esetlegesség is jelen van. A középkori ember nézőpontjából következően kötetünk valóban bírósági könyv, mai szemléletünknek megfelelően pedig vegyes tartalma miatt városkönyvnek tekinthető.

A Gerichtsbuch-ban a kutató, a késői utód számára megjelenik a korabeli városi élet, egyúttal bejegyzéseiben egy-egy jogterület tűnik fel. A középkorban az egyes jogágak nem különültek el egymástól. Mégis úgy véljük, a természetjog jegyében alkotott újkori törvénykönyv készítők, valamint a romanisták által a 19. században kidolgozott institúciós módszer, továbbá a pandektisztika eredményeinek figyelembe vételével és felhasználásával a forrásanyag, amelyet a bírósági könyv tartalmaz, könnyebben megközelíthető és ezáltal jobban hozzáférhető. Ennélfogva az alábbiakban a közigazgatási-, tulajdon- és öröklési-, kötelmi-, eljárás- és a büntetőjog területéhez csoportosítva mutatjuk be a kötetben felhalmozott adatokat.

A joggyakorlat egyes elemei a Gerichtsbuch-ban

A közigazgatási jog körébe vettük a bíró- és tanácsválasztás, valamint a városi alkalmazottak ügyeit, a polgárok felvételét és a polgáresküt, a polgárok kötelességeit és a rendészeti ügyeket. A céhszabályzatokat szintén e körben tárgyaljuk. A város mint földesúr és mint kegyúr ugyancsak döntéseket hozott, ellátta a közgyám feladatát, és intézkednie kellett a városban lakó nemesek ügyeiben. E területek szintén az igazgatás részei.

Kötetünket 1427-ben fektették fel, első bejegyzése a megválasztott tisztségviselők: a polgármester, a bíró és az esküdtek nevét tartalmazza. E korszakban már a polgár- mester a város első számú vezetője volt, csak utána következett a bíró.24 A tanács névsorát 1485-ben jegyezték be újra. A tizenkét esküdt között ekkor egy kétségtelenül magyar nyelvű személy, Gergely Gáspár kapott helyet.25 A tanács a belső alkalmazottakon kívül a többi városhoz hasonlóan külsőket is foglalkoztatott. 1457-ben például Gáspár mestert heti 60 dénárért a közelebbről meg nem határozott — talán városgazda lehetett — városmesteri (stadtmeister) feladatok ellátására fogadta fel, továbbá kötelessége volt a káposztáskertek őrzése, amelyért hetenként 2 dénár járandóságot kapott.26 Sopron24 GB. 1. sz. és passim

25 GB. 478. sz.

26 GB. 111. sz.

45