Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
ban, akárcsak más városokban, arra megfelelő helyen kis parcellákat jelöltek ki konyhakertek céljára, ahol főképp a télen fontos élelmiszert, a káposztát termesztették. A területre, amely kerítetlen volt, csősz vigyázott. A közeli Kőszegen ez a rend a 20. század közepéig fennállt. 1466. július 13-ától pedig a város egy évre Gábor ágyúmestert fogadta fel, akinek bére 32 font dénárt és tíz kocsi fát tett ki.27 A polgárjog megszerzésének feltételei ismeretesek, közéjük tartozott az eskütétel. A soproni polgáreskü teljes szövege 1527-ből a Bürgerbüchl-ben maradt fenn. Az 1450 és 1476 közötti időből fennmaradt viszont a Gerichtsbuch-ban Hans Ziegler városi jegyző kézírásával egy fogadalomtétel szövege. Házi Jenő még polgáreskünek vélte, Mollay Károly bizonyította, hogy a városban a polgárok mellett lakók (mitwohner-ek) hűségnyilatkozatáról van szó, Szende Katalin pedig azt tárta fel: a város tanácsa azokban a vészterhes időkben kötelezte a városi házzal vagy házrésszel nem rendelkező soproniakat a fogadalomtételre, amikor a város elzálogosítása és kiváltása idején ingatag politikai helyzet alakult ki. A „zsellérfogadalom” így hangzott: „Az összes úr és az egész község helyett Polgármester úr, önnek fogadom, hogy mindnyájuk hűséges lakótársa leszek, éjjel és nappal minden vagyonommal az önök javát igyekszem szolgálni és a kárukat enyhíteni, valamint hűségemre, becsületemre és a letett eskünek megfelelően fogadom, hogy a fentieket hűségesen és teljes mértékben megtartom”28 (Schmidt József fordítása). A leendő polgárnak — más feltételek mellett — a városban ingatlannal kellett rendelkeznie. Ha nem bírt vele, ígéretet volt köteles tenni annak vásárlására, amint ez egy 1469. és egy 1471. évi bejegyzésből kiderül.29 Az új polgárért egy soproni kezességet tartozott vállalni. 1469-ben egy hónapnyi időt adtak a tulajdon vásárlására, amikor a hat új polgár közül négy magyar volt. A polgárjog elnyerésének körülményei összecsengenek a Budai jogkönyv 66. artikulusában foglaltakkal.30 A polgárjog megszerzése előjogok birtoklását jelentette, és kötelességek teljesítésével járt együtt. Alapját mindkettőnek a városi ingatlan képezte. Sopronban az ingatlan után az adón felül városi közmunkát (robat, robait) és őrzési feladatokat tartozott a polgár vállalni, amint Resch Jakab oltárigazgató 1475-ben tett ígéretéből kiderül. Ő, mivel a szolgáltatások alól a város felmentette, élete végéig vállalta az előkapui toronyban elhelyezett óra gondviselését.31 A szőlőhegyeken és dűlőkben lévő kutak karbantartása szintén városi feladatnak számított. 1423-ban Strobel Péter vállalta a Steiner dűlő27 GB. 625. sz. 28 GB. 120. sz. Házi Jenő: A soproni polgárjog megszerzésének története. In: Soproni Szemle 5. (1941) 271. p.; Mollay Károly: Sopron a középkor végén. In: Soproni Szemle 10. (1956) 40. p.; Szende Katalin: Fidelitas és politika. Kihez és miért volt hűséges Sopron városa a középkorban? In: Soproni Szemle 58. (2001) 350-354. p., UÖ. Polgárnak lenni. A polgárjog megszerzésének elvei és gyakorlata a középkori Sopronban. In: Urbs. Magyar várostörténeti évkönyv, I. Budapest, 2006. 85-107. p. 29 GB. 567., 614. sz. 30 Das Ofner Stadtrecht. Eine deutschprachige Rechtssammlung des 15. Jahrhunderts aus Ungarn. Hrsg, von Karl Mollay. Budapest, 1959. Magyar fordítása: Blazovich László-Schmidt József: Buda város jogkönyve I—II. Szeged, 2001. = Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 17. (a továbiakban Budai jogkönyv) 32. 66. sz. A korabeli, ezen belül a soproni városi társadalomra 1. Szende Katalin: Otthon a városban. Társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen. Budapest, 2004. = Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 32. 80-118. p. (a továbbiakban: Szende 2004). 31 GB. 446. sz. A háborús időben végzett őrségre lásd még: Budai jogkönyv 238. 243. sz. 46
