Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

III. KÖZÉPKORI ÖRÖKHAGYÓK

EGY BARANYAI FŐÚR A 14. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN (SIKLÓSI PÉTER ÉLETE AZ OKLEVELEK TÜKRÉBEN)

1303-ban a nagy Jula bán nemzetségéből való Péter mester, Siklósi Miklós comes fia, halott szülei és saját lelke üdvéért a bencés rendi Szentháromság monostort a ciszterciek Heiligenkreutz-i monostora apátjának és konventjének adta leányegyház gyanánt.1 A korszakban szokványos cselekedettel indult egy főúr pályája, aki szerencsés sorsa és személyes igyekezete folytán a 14. században hosszúnak mondható élete során mintegy hatvan éven át rövidebb-hosszabb megszakításokkal szerepelt a forrásokban.

A fényes 13. századi múltra visszatekintő Kán nemzetség Siklósi vagy báni ágából származó férfiú apjától, Miklóstól tekintélyes birtokállományt örökölt.2 Testvérével, a nemzedékrend szerint III. Gyulával annak haláláig nem osztották fel birtokaikat. Ugyanis 1283-ban együtt hagyták jóvá a Szentháromság monostor apátja részére tett adományt,3 1293-ban közösen egyeztek bele a Vég-Bala nevű Kán nemzetségbeli föld elidegenítésébe,4 1294-ben pedig rokonuktól, a Kökényes-Radnót nembeli Miked egykori bántól zálogba vették Nagyfalu egy részét.5 1297-ben együtt békültek ki rokonukkal, Óváry Komáddal.6

A testvérek közül Gyula lehetett az idősebb. Jóllehet, 1298-ban még nemes ifjúnak (nobilis juvenis) nevezték,7 négy évvel korábban, 1294-ben a baranyai és tolnai ispán méltóságát viselte8 Karácsonyi János véleménye szerint Aba Amadé pártfogásával, akinek unokahúga, Aba Klára volt Siklósi Gyula felesége.9 Gyula 1298-ban még élt,10 ám 1300-ban már a házaspár egyik tagja sem volt az élők sorában, mert Aba Klára hitbérét Siklósi Péter fizette ki Aba Amadénak.11 Mivel testvére utódok nélkül halt meg, Péterre szállt a család teljes vagyona.

1 Kristó Gyula (szerk.): Anjou-kori oklevéltár. Documenta res hungaricas tempore regum Andega- vensium illustrantia. I. 1301-1305. Budapest-Szeged, 1990. (továbbiakban: Anj-oklt. I.) 531. sz.

2 Karácsonyi JÁNOS: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. II. Budapest, 1901. (továbbiakban: Karácsonyi 1901.) 280-285. p.; Siklós középkori története. In: Vonyó József (szerk.): Város a Tenkes alján. Siklós évszázadai. Siklós, 2000. 55-76. p. A vonatkozó részt Font Márta írta. 58-62. p.

3 Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. I-XII. Pest. Budapest, 1860-1874. Mon. Hung. Hist. Dipl, (továbbiakban: ÁÚO.) XII. 410. sz.

4 Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesinsticus ac civilis. Studio et opera GEORGll Fejér. Budáé. 1855.

5 ÁÚO. XII. 553. sz.

6 ÁÚO. XII. 613. sz.

7 ÁÚO. XII. 624. sz.

8 ÁÚO. X. 377. sz.

9 Karácsonyi 1901. 284. p.

10 ÁÚO. XII. 624. sz.

11 ÁÚO. X. 377. sz.

409