Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
III. KÖZÉPKORI ÖRÖKHAGYÓK
bet 100 lovassal, mint az erdélyi és a váradi, mert az Albert elleni fellépés az ő területén volt. Az egyháznagyok tehát valóban az ország legelőkelőbb urai közé tartoztak, bár közöttük is óriási különbségek léteztek vagyonukat illetően, amint ezt a szakiroda- lom megállapította. Ludovicus Tubero, az arisztokratikus szemléletű történetíró, aki észreveszi a kora Európájában és közvetlenül a hazája táján is lejátszódó társadalmi válságot, amely a korábbi világkép eszményeinek leértékelődésében is megnyilvánul, a római auctorok, főképp Sallustius olvasása nyomán a régi erkölcsökhöz és eszményekhez való visszatérésben látja a helyzet javításának, a válság megoldásának egyedüli lehetőségét. Az európai állapotoknak megfelelően ugyanígy látja Magyarországot, az európai tekintélyének leáldozása közepette élő középkori nagyhatalmat. Magyarország erejének meggyengülését is az országon belüli viszályban és egyenetlenségben, az ország vezetőinek a széthúzásában keresi. Kora Hungária-járói és lakóiról sok általánosságot ír. A középkorban eleinkre aggatott sztereotípiákat, a vad és barbár nép képét ugyanúgy megtaláljuk művében, mint a harcias bátor nemzet szlogenjét. Vajon lehetett-e más egy olyan nép uralkodó osztálya, amelynek alapvetően földművelő társadalma volt; a nemesség pedig elsősorban katonáskodással, a hadi erények mindenek elé helyezésével tartotta meg az országon belül hatalmát és magát az országát. Hogy a magyarokról alkotott kép a keresztény világban éppen a szerző élete során lassú módosuláson ment át, az abból is látszik, hogy Tubero a magyarságot tekinti a török elleni harc letéteményesének, olyan nemzetnek, amely sikeresen szembe tudna szállni a legnagyobb ellenséggel, a törökkel. Az általános jellemzőkön kívül azonban finomabb megfigyelésekkel is él. Utal a zsidógyűlölet okaira, és egyúttal megállapítja a magyarság mély vallásosságát. Mindez nem hagyható figyelmen kívül, ha arra gondolunk, hogy szerzőnk az Itáliához közel fekvő Ragusából származik. Informátorainak, a kalocsai humanista kör tagjainak elbeszélései nyomán jól értésükén tájékoztat a korabeli magyar valóságról, például a nemesség mérhetetlen hatalmáról a jobbágyság felett, amin meglepődik a fejlettebb társadalmi körülmények közül érkező gondolkodó. Ebből fény derül a nyugat-európaitól és itáliaitól elmaradottabb magyar viszonyokra is. A nemesség és a jobbágyság között feszülő ellentéteknek is ez a fő oka. A mindenáron és minden eszközzel gazdagodni vágyó nemes, aki a korszellemnek megfelelően él, jobbágyából minél több pénzt szeretne kipréselni, keveset törődve annak helyzetével. Ludovicus Tubero kritikus szemmel nézte a 15. és 16. század fordultjának Magyarországát, szemléletmódja azonban nem különbözik humanista kortársaiétól. Bizonyára humanistaként, mint tudására büszke férfi, ő is többre értékelte a klasszikus források pontos ismeretét és a rájuk való hivatkozást saját művében, mint a tényleges valóság pontos feltárását. A társadalom képének valósághű ábrázolása későbbi korok tudósainak igénye lesz majd. Éppen ezért Cbm/ne/tfi/jaiban a hazánkról alkotott kép a mások által már leírthoz hasonlít. Néhány apró megfigyeléssel azonban gazdagítja az általunk jól ismert tablót. (1992) 408
