Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

III. KÖZÉPKORI ÖRÖKHAGYÓK

vasásának a nyomai itt is felfedezhetők.30 Az említett szerzők által is tárgyalt Dózsa beszéd részletes elemzését nem tekintjük feladatunknak. A lendületesen és erőteljes kifejezésekkel megfogalmazott szónoklatban alkalma nyílott a szerzőnek az urak bűneinek bemutatására, amelyek miatt a lázadás kitört; ő maga azonban a fennálló világrend híve, hiszen még honfitársa, Dalmata János, a szobrász iránt sem érez semmiféle együttérzést, amikor a Mátyás király által neki adományozott vár elvételét leírja, ellenben megjegyzi: polgárnak nem is helyes, hogy vára legyen, azt a nemeseknek, a katonáknak kell birtokolniuk.31

Tubero elítéli a hatalom gyarapítását, a magamutogató gazdagságot, de a fennálló rendet nem kívánja megváltoztatni. Erkölcsi érzéseit zavarják a minden eszközzel vagyonát gyarapító ember tettei, éppen ezért a fennálló rend megszilárdítását a római történetírók, elsősorban Sallustius nyomán a régi erkölcsök visszaállításában látja. Nemcsak a társadalom, az egyház helyzetét is ezzel a szemlélettel nézi. Ebből az alapállásból fakad a keresztény Európa és benne hazája nagy ellenségének, a töröknek igen rokonszenves megjelenítése, amikor a török erkölcsöket ismerteti ugyancsak általánosításokkal és közhelyekkel tűzdelve.

„Nem csodálatos, hogy a törökök rövid idő alatt ekkora birodalomra tettek szert azért, mert egyrészt a keresztények lustaságán, másrészt széthúzásán kívül, amely leginkább kitesz minket az ellenséges bántalmazásnak, rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket bizony, hacsak az isteni akarat nem akadályozza, a hatalom szükségszerűen követ. Ugyanis olyan emberek ők, akik a legkitartóbbak a munkában, a koplalásban, virrasztásban, hőségben és fagyban, lelkűk a legelszántabb minden veszélyben, a dicsőségért és királyuk nagyságáért még magát a halált is vállalják. Takarékos, kemény és minden fényűzéstől idegen életet élnek. Az év nagy részét fedett sátrakban töltik el, és amikor úton vagy hadjáratokban vannak, ha a nap melegebben süt, akár záporeső esik, ugyanaz a köpeny védi a lovat és a gazdáját is. Ételük egyszerű és könnyen elkészíthető, italuk tej vagy tiszta forrásvíz, ahogyan általában a többi mohamedán népnél is szokás, vagy amikor a szellemnek áldoznak, mézzel fűszerezett víz. Náluk semmiféle mesterség vagy tudomány nincs nagyobb becsben, mint amennyire a küzdés mestersége hasznos lehet, és ezért igen jártasak a nyilazásban és a lovaglásban, bennük oly annyira jelen van a hadviselés vágya, hogy majdnem nehezebben viselik el a nyugalmat, mint a betegséget. Miután legyőzik ellenségeiket, nem tulajdonítják azt maguknak, hanem az egészet Istennek tulajdonítják. Ha pedig vereséget szenvednek, ahogy az gyakran történik, balszerencséjüket a saját, Isten iránti kötelességük mulasztásának tekintik. És mivel nem számít szégyennek a szegénység, sem a gazdagság, sem az ősi eredet nem tesz senkit megbecsültebbé, ki-ki amilyen tekintélyt szerzett magának hadi tettei és erénye által, azáltal eléggé híres. Senki sem vágyik a dicsőség növelése érdekében az ősök nemességére. A vendégszeretetet annyira szentnek tartják, hogy ha valakivel egyszer ételt vettek magukhoz, úgy vélik, azt nem szabad bántalmazniuk, még ha ellenséggé vált is, és csatában találkoznak vele; mivel úgy tartják, hogy semmi30 Kardos Tibor: i. m. 380-383. p., Barta Gábor-Fekete Nagy Antal: i. m. 274-277. p.; Bla- zovich LÁSZLÓ: Ludovik Crijevic Tubero jogszemlélete. In: Acta jur. et pol. Szeged. Tomus 40., Fasc. 3. (Kovács István Emlékkönyv.) Szeged, 1991. 41-52. p.

31 Dalmata János története: SRH. V. 163-164. p.

405