Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
III. KÖZÉPKORI ÖRÖKHAGYÓK
zsarnokká, a nemesek pedig, ha gazdagok, könnyebben tudják a hadi terhet vállalni.25 A magyarországi válságos helyzet bemutatásának példáit még hosszan sorolhatnánk. Mindebből kitűnik: a kortársak valóban látták a bajokat. Érezték, valamiféle más világ érkezett el az előzőekhez képest. Egyesek, mint a bács-kalocsai érsek és humanista köre, valamint társuk, Tubero döbbenten állnak a változások láttán, addig mások, püspökök és főurak egyaránt a vagyonuk gyarapítására és tisztségek szerzésére fordítanak nagy gondot. Meg is szédíthették őket a lehetőségek, hiszen a 15. század második felében születtek meg a feltételek Magyarországon arra, hogy a vagyon és gazdagság örömeit, a kényelmet, luxustárgyak használatát, a középkorihoz képest komfortosabb életet élvezni tudják, a tudományok iránt érdeklődők pedig könnyebben hozzájuthattak az immáron nyomtatásban megjelenő könyvekhez.26 Az élet minőségében bekövetkezett különbségek mellbevágóan nagyok lettek az alsó és felső rétegek között. A kortárs számára kézzelfoghatóan érzékelhetőkké váltak az ellentétek, a gazdagok kapzsinak, pénzsóvárnak tűnő, de jó élete és a szegények nyomorúsága között. Ezek az érzések indítják Tuberot Dózsa parasztháborújának leírásakor az egyesek által a parasztvezér eredeti szónoklatának hitt Dózsa-beszéd papírra vetésére.27 Magának a parasztlázadásnak a leírása azért is kerülhetett munkájába — hiszen az első öt könyv után ezen kívül csak Nándorfehérvár elestét örökítette meg összefüggő történeti részként —, mert az egyenetlenség és viszály rettenetes következményeit láthatta benne. A keresztesek lázadozásának okait tárgyalva ugyanis így ír: „szinte vele született gyűlölet van a köznép és a nemesség között, a legtöbb nemes ugyanis megfeledkezve az emberségről, a parasztok fölött, mint szolgák fölött uralkodik, a nép tehát minden jószándék nélkül pusztán félelemből engedelmeskedik urának, ami pedig a békességnek rossz őre.”28 A beszéd igen jó alkalmat adott az úri kapzsiság és önkény ostorozására. Ugyanakkor az ellentáborral sem rokonszenvez, Dózsát elvetemültnek nevezi, a népről pedig a humanista felsőbbrendűségének gőgjével megállapítja: „a tömegre jellemző, hogy semmit sem cselekszik mértékkel, hanem vagy visszaél szabadságával, vagy alázatosan megadja magát más uralmának.”29 A Dózsa beszédben bizonyára megtalálhatók a korabeli eszmék, amelyek — mint Kardos Tibor feltételezi — a huszita ideológiából táplálkoznak, a népi humanizmus hatásai, amelyek az ősi de primitív egyenlőséget dicsőítik. Barta Gábor úgy véli, érvényesül a római történetírók hatása is. Véleményük szerint a legnagyobb hatást Sallusti- us gyakorolta a szerzőre, amelyet más alkalommal már bizonyítottunk, és a Catilina ol25 SRH. V. 364. p. 26 Mályusz Elemér: i. m. 185-207. p. 27 Kardos Tibor: i. m. 381. p.; Barta Gábor-Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben. Budapest, 1973. 274-277. p. 28 „Est autem ingenitum prope odium inter plebem et nobilitatem; plerique enim nobilium, humanitatis öblíti, plebi ut servis dominantur, itaque plebs, nulla benevolentia, séd solo metu, qui quidem malus concor- diae custos est, suis principribus párét.” SRH. V. 330. p. 29 „Est autem proprium multitunidis, nihil modeste agere, séd aut libertate abuti, aut humiliter abiecto animo, sese alterius imperio sublicere.” SRH. V. 331. p. 404
