Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

A VÁROSKÖNYVEK ÉS A SOPRONI GERICHTSBUCH

A városkönyvek helye a városi írásbeliségben

A városi írásbeliség a városi hatóság ügyviteléből következően már az ókorban megjelent, később a középkori város születését követően alakultak ki a városi kancelláriák. A városi hivatal létrejötte megelőzte a feudális területi szervek írásbeliségének kialakulását, amit a külföldiek mellett a magyar példa is igazol. A megyék belső hivatalos írásbeli tevékenysége később indult, mint a városoké, aminek ékes bizonyítéka, hogy a városkönyvek (Stadtbuch-ok) vezetését is korábban kezdték el, mint a megyei jegyzőkönyvekét. A városi belső írásbeliség Európában a fejlettebb déli és nyugati vidékről fokozatosan terjedt kelet felé, hazánkba a betelepülő városlakók hozták magukkal, mivel tapasztalatból tudták, hogy a megtett intézkedések nyomát elsősorban írásbeli formák őrzik meg. A városi külső írásbeliség — amely alatt a városi hatóság által kifelé irányuló oklevéladást és levelezést értjük — kialakulását Kubinyi András vizsgálta. Véleménye szerint az ország közepéből (Medium regni) terjedt szét. Bár a városi írásbeliséget egységben látjuk, a jelen tanulmányban témánknak megfelelően a városi tanács törvénykezési és igazgatási tevékenységét megörökítő, ügyvitelével összefüggő belső írásbeliséggel foglalkozunk.

Német földön, ahonnan a városalapító polgárok túlnyomó többsége Magyarországra érkezett, az első írásba fektetett dokumentumok a telekkönyvek (Grundbuch-ok) voltak. Az első ilyenek egyikét Kölnben készítették a 12-13. században pergamen tekercsre. Később kezdték alkalmazni a papírra írt, keménytáblás kötésbe foglalt hivatali könyveket. Ezzel szemben Magyarországon elsőként a városkönyveket (statbuch, liber civilis) fektették fel, amelyeket vegyes könyvnek tart a kutatás, ugyanis ezekbe — mint alább látjuk — különböző típusú ügyeket jegyeztek fel. Mivel bevallások sokasága is helyet kapott bennük, Kubinyi András feltételezi, hogy a hiteleshelyi kiadványok mintájára kezdték vezetni őket. E gyűjteményes kötetekbe a városra mint közösségre és a városlakókra, mint polgárokra egyénileg vonatkozó adatokat egyaránt bejegyeztek. Szerepelnek bennük a bíró és tanácsválasztáskor megválasztott tisztségviselők névsora, a számadások, valamint a magánjog körébe tartozó jogügyletek, a városi életet szabályozó statútumok és az adásvételek. A városi igazgatás egyre sokrétűbbé válásával a városi könyvek területén szakosodás következett be. Megjelentek a számadáskönyvek, a városi alkotmányt magukba foglaló jogkönyvek, a városi bíróság magánjogi és büntetőjogi ítéleteit tartalmazók, továbbá a különböző ügyviteli könyvek, a városi tanács közigazgatási tevékenységét tartalmazó jegyzőkönyvek és mások.1

1 Kubinyi András: Buda város pecséthasználatának kialakulása. In: Tanulmányok Budapest Múltjából 14. Budapest, 1961. 118-124. p.; Wilhelm Klötzer: Stadtbuch. In: Handwörterbuch zur Deutschen Rechtsgeschichte (továbbiakban: HRG) Hrsg.: von Adalbert Erler und Ekkehard Kaufmann, red. Dieter Werkmüller. IV. Bd. Erich Schmidt Verlag. Berlin, 1990. 1849-1851. hasáb.

39