Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
nia (domicillum), a szent dolgok (a szentségek kiszolgáltatása, misemondás, zsolozs- mázás), a hívek lelki életének irányítása és körültekintő gondozása a legfontosabb feladatai közé tartozott. Hosszabb távolléte alkalmával pedig helyettest kellett állítania, akit fizetnie kellett vagy prebendát kellett biztosítania számára.47 Ezeket nemcsak a kánonjog írta elő a plébánosok számára, hanem a kegyúrral kötött megállapodások is tartalmazták, mégsem teljesítették, illetve teljesíthették őket. A korabeli gyakorlatnak megfelelően Brandenburgi híveinek jutalmazására és fizetés kiegészítéseképpen adott tisztviselőinek plébániát. Gyulai Gyúry András, az őrgróf titkára a simándi plébániát kapta, káplánja, Budai Ferber János pedig a békésit. Feltételezhetjük, hogy a világi hivatal mellett, amelyet uruk mellett betöltötték, mily kevés idejük jutott plébánosi teendőikre. Helyettest állítottak, maguk pedig csak a bevételek megszerzésével törődtek. A fenti paptípusnak jellegzetes képviselője volt a dalmáciai Scardona város szülötte, Sadobrics Péter, akinek pályáját gyulai tartózkodása idején tudjuk nyomon követni. Azokhoz a horvát származású tisztségviselőkhöz tartozott, mint Gerdosics Péter, Dudics András, Benkovics Miklós és mások, akik még Corvin Jánossal, majd pedig Frangepán Beatrixszal érkeztek Gyulára, és közülük többet Brandenburgi átvett gyulai udvartartásába. Neve 1508-ban bukkant fel, amikor Frangepán Beatrix Dudics András helyett Salfinai Simonnal együtt várnagyként fogadta fel. Ez időtől mintegy három éven át szerepel a forrásokban, 1512-től már nem találkozunk vele.48 Talán nem csalódunk, ha úgy gondoljuk: ő az, aki 1523-ban Pozsonyban járva mint pápai jegyző kötelezvényt adott az őrgrófnak arról, hogy miután a vári (Gyulavári) plébániát, a gyulai Szent Elek ispotályt és a békési Szűz Mária-kápolnát ura kegyéből bírja, jó szolgája lesz, és felmerülő ügyes-bajos dolgaiban az őrgrófhoz, illetve a várnagyi bírósághoz fordul majd.49 További emelkedésére a ranglétrán nem kellett sokáig várnia, mert 1524- ben Ahorn Jánossal együtt elnyerte a várnagyi tisztet.50 Ezek után már csak az őrgróf állt felette, ugyanis az uradalom peres ügyeit ő intézte, és a várnagyi bíróságot vezette, mivel várnagytársa nem ismerte a helyi jogot.51 Hivatali pályáján tovább emelkedett. Várnagytársa és az udvarbírói feladatot ellátó Ahorn János távollétében az udvarbírói tisztséget viselte, amelyben 1528-ban, Ahorn távozása után az őrgróf állandósította. 1525-ben elnyerte a váradi kanonokságot, amelyet Czibak Imre váradi püspök elvett tőle 1528-ban, de 1530-ban, amikor Gyula várát átadták az inkább katonáskodó, mint a lelkiekkel törődő váradi püspöknek, visszakapta stallumhX.52 Sadobricsnak a javadalmaiért feltétlen hűséggel kellett szolgálnia urát. Csak néhányat említünk meg azokból az ügyekből, amelyeket mindennapi munkája mellett végeznie kellett. A megyei nemesek és Brandenburgi között ellentétek keletkeztek amiatt, hogy a birtokain jobb feltételeket adó őrgrófhoz szökdöstek a Békés és Zaránd megyei nemesek birtokairól a jobbágyok. Tovább élezte a helyzetet, hogy Brandenburgi birtokainak határát kívánta kiigazíttatni, ami a labilis határvonalak miatt számos helyi vélt 47 Mályusz, Egyházi társadalom 121., 129. p.; Levéltárak - Kincstárak 407-408. p. 48 Karácsonyi János: Békésvármegye története i. Gyula, 1896. (továbbiakban: Karácsonyi, Békésvármegye) 64. p., 73. p. 49 GYO 82-83., 109. sz. 50 Karácsonyi, Békésvármegye 77. p. 51 Iványi Béla: München levéltárai magyar szempontból. In: Levéltári Közlemények 1934. 84. p. 52 Karácsonyi, Békésvármegye 79., 92., 103., 105., 112. p. 373
