Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

a patronátus, illetve a plébánosválasztás jogát, vagy valamiféle részjogot nyerjenek ki belőlük maguknak.

A plébánosválasztási jog megszerzésének több módját ismertette Dietrich Kurze, akinek munkásságát Fügedi Erik, Ladányi Erzsébet és Körmendy Adrienn után Kubi- nyi András használta fel alkotó módon a magyar középkori város- és egyháztörténetben.5 Mindenekelőtt egy városi közösség által alapított és épített új plébániatemplom révén, továbbá a kegyúrral folytatott egyezkedés során a jog bérletének elnyerésével, megvásárlásával, ispotálytemplom alapításával, valamint uzurpációval, azaz erőszakkal.6 A magyarországi gyakorlatban több esetben előfordult, hogy a földesúr megegyezéses alapon a hívekkel közösen gyakorolta a jogot.7 A fentiek egynémelyikére látunk majd példát az alföldi gyakorlatban, de akad több olyan is, amely során a jogbirtokostól a patronátust vagy subpatronátust nem tudták elnyerni egyes városok lakói. A plébánosválasztás mint a sarkalatos városi szabadságjogok egyike és a plébános szentszéki jogai mellett a tizedszedés joga a harmadik fontos kiváltság a város és plébánosa számára, amelyekkel élhetett. A három természetesen nem függött össze, egyik vagy másik elmaradása jelezte a teljes városi szabadság korlátáit.8 Kevésbé függött a város gazdasági erejétől és tekintélyétől, inkább a mindenkori birtokos szemléletmódjától.

Az Alföld két szabad királyi városa közül Pestnek a plébánosválasztási joga szerepel az 1244-ben kiadott kiváltságlevelében, Szeged város szabad plébánosválasztási jogának megszerzése azonban a múlt homályába vész. Csak 1458-ból értesülünk arról, hogy rendelkeztek vele, ugyanis Mátyás király ekkor megerősítette a papválasztási jogukat a Szent Demeter- és Szent György-plébániákban, továbbá a Szent Péter- és Szent Erzsébet-ispotályokban.9 A plébános-, illetve papválasztási jogot a szakirodalom alapján10 nem teljes kegyúri jognak, csak subpatronátusnak tekinthetjük, és feltehetően a szegedi polgárok a hospesjogokkal együtt kapták meg a királytól az 1240-es években.11 Ha pontos adatot nem is találtunk a jog elnyerésére, a Szent Demeter-plébániára és a plébános jogállására vonatkozóan teszünk néhány észrevételt. A templomot feltehetően egy 11. századi uralkodó alapította, és így mint királyi kápolna, amelyet társaihoz hasonlóan a 12-13. század fordulóján alakítottak át plébániává, az esztergomi érsek fennhatósága alá tartozott. Az esztergomi és kalocsai érsekség között a 12. század második felében és a 13. század első harmadában tartó nyílt viszály idején a kalocsai érsek elér5 Kubinyi András: Plébánosválasztások és egyházkormányzat a középkori Magyarországon. (Kubi- nyi, Plébánosválasztások) In: Kubinyi 1999. 269. p.

6 Dietrich Kurze: Pfarrerwahlen im Mittelalter. Ein Beitrag zur Geschichte der Gemeinde und des Niederkirchenwesens. Köln-Graz, 1966. 324-450. p.

7 Kubinyi, Plébánosválasztások 279. p.

8 Kubinyi, Egyház és város 293. p.

9 Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke 1/2. Budapest, 1927. 781. sz.; Reizner JÁNOS: Szeged története IV. Oklevéltár, név- és tárgymutató. Szeged, 1900. (Reizner, Szeged) 54-55. p. Magyar fordítása: Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv I. A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig. Szerk.: Blazovich László. Szeged, 1985. 79. p.

10 Kubinyi, Egyház és város 288-290. p.

11 A szegedi hospesek kiváltságainak katalógusát nem hagyományozta ránk oklevél, hogy rendelkeztek ilyennel, 1247-ből származó oklevelükből lehet rá következtetni. Kristó Gyula: A szegedi hospeskiváltság. In: Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica. Tomus OVII. Szeged, 1998. 29-33. p.

366