Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
te, hogy főegyházmegyéje és suffraganeus püspökségei területén lévő királyi kápolnákat, illetve plébániákat a saját jurisdiction alá vonja.12 így kerülhetett a Szent Deme- ter-plébánia Esztergom joghatósága alól Kalocsa érsekségébe, és azt Esztergom a középkor során már nem is tudta visszaszerezni, ugyanis az 1522. évi tizedjegyzékben Szeged az utóbbi érsekség részeként szerepel.13 Mindenesetre korszakunkra a papválasztás joga régi hagyománynak számított (amit Lukács zágrábi püspök is említ abban az oklevelében, amely szerint kápolnát építtetett a Szent Demeter-templom mellé, valamint kegyes alapítványt tett),14 és a város első plébániája, az alszegedi nyomán a felszegedi is elnyerte azt — hogy milyen körülmények között, az nem ismeretes. A Szent Demeter-templom plébánosa exempt lehetett a főesperesi hatalom alól, ám arra, hogy a püspök szentszéke alá tartozó ügyekben is mentességet élvezett, nincsen híranyagunk, miután bebizonyosodott, hogy azon adat, amely szerint VIII. Bonifác pápa 1400-ban megparancsolta a Szent Deme- ter-egyház rektorának, hogy Egyed szegedi laikust a kiközösítés bűne alól oldozza fel, a segesdi plébániára vonatkozik.15 A Szent Demeter-templom és bizonyára a többi egyházi intézmény felett a szegedi tanács gyakorolta az ellenőrzési jogot, ami a középkorban természetes állapotot jelentett, hiszen számos kegyes célú adomány felett, amelyet a város polgárai tettek, kellett őrködnie. Ez az említett Lukács érsek adományleveléből derül ki,16 ugyanis elrendelte: adományát vezessék be a városi jegyzőkönyvbe, mert azt remélte, hogy azt így nem felejtik el, és a megfelelő szent szolgálatokat a papok nem hanyagolják el. Tehát az ellenőrzést a városi tanácsra bízta. A plébániatemplomokon túl hasonló feladatot látott el a tanács a Szent Erzsébet- és Szent Péter-ispotályok felett is, amelyet feltehetően vitri- azsok által végeztetett, hiszen ez esetben mint alapítónak és fenntartónak még jelentősebb anyagi kötődései, érdekei voltak. Az utóbbi — amely a mai Alsóváros területén állt s emlékét a Régi Ispotály utca neve őrizte — emelkedhetett volna plébániai rangra, ha a polgárok összeállva plébániaalapító közösséggé ezt megteszik. Megelégedtek azonban az ispotálytemplom és a kolostor által nyújtott vallásos szolgáltatásokkal. Számunkra éppen ez az egyik bizonyítéka annak, hogy a szakirodalom által ezen városrésszel azonosított középkori Alszeged nem itt terült el, hanem a vártól délre, a későbbi Palánk helyén, hiszen a később Alsóvárosnak nevezett részen plébánia a középkorban nem alakult. A lelki gondozást az ispotály rektora és az obszerváns ferences kolostor — amely már 1459-ben állt, hiszen a király hetivásárt engedélyezett előtte — papjai látták el.17 12 Jankovich Miklós: Buda-kömyék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye. In: Budapest Régiségei 1959. 74-84. p.; Koszta László: Adalékok az esztergomi és kalocsai érsekség viszonyához a XIII. század elejéig. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok. 1992/3. 73-82. p. 13 Bálint Sándor: Az 1522. évi tizedlajstrom vezetéknevei. Budapest, 1963. (Bálint, Tizedlajst- rom) 3-25. p. 14 Reizner, Szeged 90-92. p. 15 Szeged története 1. A kezdetektől 1686-ig. Szerk.: Kristó Gyula. Szeged, 1983. 415-416. p. (A vonatkozó rész Kulcsár Péter munkája.) 16 Reizner, Szeged 90-92. p. 17 Blazovich László: Megjegyzések Szeged középkori jogi helyzetéhez. In: Kelet és nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk.: Koszta László. Szeged, 1995. 92. p. 367
