Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

szabadkai

70

28

42

bajai

43

30

13

zombori

162

106

56

bácskai

163

113

50

titeli

57

39

18

A táblázatból kiderül, hogy a felszíni és talajviszonyok, valamint az ehhez igazodó művelési forma ugyancsak jelentősen befolyásolta a településhálózat alakulását. A főképp a Homokságon elhelyezkedő náhijék (szegedi, kalocsai) feltüntetett helyeinek száma hozzávetőlegesen fele-fele arányban volt lakott, illetve lakatlan. Ezt a képet mutatja a vásárhelyi náhije is, amely kötött talajú volt, ám kiterjedt vízivilág terült el rajta. Ezen időszak — mint ismeretes — az éghajlati lehűlés időszaka, amelynek eredményeként kiterjedt a vizes helyek száma.10 A szabadkai náhijében pedig kiemelkedően magas a lakatlan helyek mennyisége (60%) a lakottakéhoz képest. A szegedi, szabadkai részben, a kalocsai náhijékben azonban megjelenik a szállás-, az állattartó tanya. A bajai, zombori, bácskai és titeli náhijék esetében a lakatlan helyek száma a lakottakénak hozzávetőlegesen egyharmada. A Duna mentén és a Telecskán, amely kiváló búzatermő vidékként mindig jó szántóterületekkel rendelkezett, másképpen alakultak a művelési ágak. Nem egyszer feltünteti az összeíró, hogy a mellette lévő település lakói szántják, művelik az illető pusztát.

A fenti adatok arra hívják fel a figyelmet, hogy nem pusztán népességcsökkenéssel állunk szemben, hanem a föld hasznosításának, művelésének módjára is célszerű figyelmet szentelnünk. Igaz, hogy korszakunkban népes falvak, mezővárosok nem tűntek el a szegedi szandzsák területéről, mint a Temesközben, azonban látunk hasonlóságokat a két terület településrendszerének változásai között. Legalább annyira, ha nem jobban befolyásolta a gazdaságban bekövetkezett változás: a szilaj állattartás térhódítása nyomán a nagy legelőterületek kialakítása a településhálózat képének átalakulásait, mint az új hatalom megjelenése. És tegyük hozzá: az Alföld ezen régiójának települései már korábban sokkal ritkábban helyezkedtek el, mint a peremvidékeken.

A településháló hangsúlyos és hangsúlytalan helyek összességéből áll össze. Egy- egy települést forgalmi helyzete vagy más helyi energiája (piacközpont, bánya, bortermelés) emel ki a környező települések közül. A török hatalom a középkori magyar településhálózatot örökölte meg, amely az Alföldre nézve 1541-1543-tól a század végéig fokozatosan (1551-52: a Maros menti háború, Szolnok, Temesvár eleste, 1566: Gyula elfoglalása) a Török Birodalom része lett egészen 1686-ig, sőt a Temesköz 1715-ig, ami által a nagy régió kiszakadt a magyar település-, azon belül a városhálózatból.

Dávid Géza a Magyarország népessége a 16-17. században című, hosszú lélegzetű mérvadó tanulmányában településcsoportonként vizsgálta a népességet.11 A defterekben

10 RÁcz Lajos: Az Alföld éghajlatának változásai 1490-1700 között történeti források alapján. In: Alföldi tanulmányok XII. Békéscsaba, 1988. 119-121. p., UÓ.: A középkor éghajlattörténetéről. In: Agrártörténeti Szemle. 1989. 1-4. szám. 118-147. p., Uő.: A Kárpát-medence éghajlatának hosszú távú változásai a 16. századtól napjainkig. In: Az Alföld történeti földrajza. Szerk.: Frisnyák Sándor. Nyíregyháza, 2000. 4- 33. p., Rudolf Brazdil-Oldrich Kotyza: Hystory of Weather and Climate in the Czech Lands, I. Period 1000-1500. In: Zürincher Geographische Schriften. Heft 62. Zürich, 1995. 175. p.

11 Dávid GÉZA: Pasák és bégek uralma alatt. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005. 13-52. p.

350