Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

városként nevezett településeket illetően négy kategóriát állított fel: az 1000 feletti nem mohamedán családfőt számlálókét, a 400 és 1000 családfőt magukba foglalókét, a 100 és 400 családfővel rendelkezőkét, végül a százas szám alattiakét. Az elsőbe a tárgykörünkbe tartozó településekből Szegedet és Kecskemétet helyezte, a másodikba Makót, Békést és Temesvárt.12 Az előbbi kettő esetben annyi hozzáfűzni valónk van, hogy Szeged népessége az 1522. évi tizedösszeírás alapján 8000 körül mozgott nem túlzó számítások szerint.13 Ez a lakosság, bár a hatalomváltás után sokan, főként a tehetősebbek távoztak, a török katonasággal, amelynek létszáma a hadi események függvényében változott, és a civilekkel (1000-1500 fő) számban ugyanannyi maradt, mint korábban volt. Ezután azonban a létszám folyamatosan csökkent, 1582-ben már csak 646 keresztény családfőt számláltak össze.14

Ha Makó népességét vizsgáljuk, nem tekinthetünk el a vele már akkor egybeolvadt, csak a birtokosok — törökök is — eltérő volta miatt külön településnek számított Szentlőrinctől. így tekintve 1567-ben 672, 1579-ben pedig 849 családdal számolhatunk.15 Makó lakossága Szentlőrinccel ekkor több ok miatt meghaladta Szegedét, a középkorban és tárgy korszakunkban egyaránt a Dél-Alföld legnagyobb városáét. Temesvár pedig Engel Pál adatai alapján (1554: 300, 1569: 277, 1579: 193 keresztény családfő)16 csak török lakosságával érte el a Dávid Géza féle besorolást.

A szegedi szandzsákból Dunapataj, Foktő, Fájsz, Hódvásárhely és Solt, a Csanádiból Becse, Becskerek és Módos, a gyulaiból Gyula és Simánd, a temesváriból Bokcsa, Denta, Gataj, Ohod és Rékas került a harmadrendű települések közé, és ide sorolható még Csongrád, Halas és Kalocsa is, amelyek időnként elérték a 100 családfő feletti létszámot. Engel Pál adatai alapján még ide vehető Utvin, Pancsova, Sémiik (Versec) és Karasova,17 igaz, az utóbbi már a hegyek között feküdt. A 100 alattiak között találjuk területünkről Sárádot, Felnakot, Kovint, Berényt és Iktárt a temesvári szandzsákból, Aracsot, Galatot, valamint Csanádot a Csanádi szandzsákból, továbbá Aradot a gyulai szandzsákból, a szegediből pedig Bácsot, Baját, Kalocsát, Kuzsdint, Szabadkát, Titelt és Zombort.18 Közülük szandzsák székhelyként kerülhetett városi rangra Csanád, náhi- je székhelyként Felnak (Fenlak), Iktár, Galat és Arad, továbbá Bács nagyszámú török népességgel, illetve Kalocsa, Szabadka, Titel és Zombor. Kovint talán vára miatt helyezték városi rangra. Aracs és Berin (Berény) városok közé történt sorolásának okára nem tudunk magyarázatot adni.

12 Uo. 29-30. p.

13 KULCSÁR PÉTER: A szabad királyi város. In: Szeged története 1. Szerk.: Kristó Gyula. Szeged, 1983. 448. p.

14 Szakály Ferenc: A „szegedi diaszpóra”. Városkép és népesség. In: Szeged története 1. Szerk.: Kristó Gyula. Szeged, 1983. 552-570., 541. p.; Blazovich László: Szeged rövid története. = Dél-alföldi évszázadok 21. Szeged, 2005. 59. p.

15 káldy-Nagy Gyula 2000. 132-148. p.

16 Engel PÁL 1996. 159. p.

17 Dávid Géza 2005. 31. p.; Engel Pál 1996. 160., 169., 167., 173. p.

18 Engel Pál 1996. 163. 164. 168. 174. 175. p.; Káldy-Nagy Gyula 2000. 143., 173. p., Uő. 1982. 74. p„ UÖ. 2008. Passim.

351