Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
következtetni, hogy a nagyobb helyeken, a mezővárosokban jobban megmaradt a magyar etnikum az olyan területeken is, ahol már homogén szláv népesség élt. Míg tehát a városok, nagyobb települések a magyar etnikum megtartó helyeinek bizonyultak a török hatalomátvétel után a szláv közegben, addig a déli szlávok a magyar városokban nehezen vertek gyökeret. Láttuk, miként hagyták el Vásárhelyt, más helyekre, amelyek meglehetősen közel estek az újonnan kialakult etnikai határhoz, mint például Szeged és Kecskemét, be sem költöztek a 16. század végéig, amint a török adóösszeírásokból kiderül.50 Nem találunk déli szlávokat Gyulán sem annak 1566. évi elfoglalása után. Még akkor is erre kell gondolnunk, ha Szegeden megjelentek képviselőik a török katonaság ellátói között, és néhány tucat földművelő is helyet foglalt soraikban. A városba a vár közelébe törököket telepítettek, az ő névjegyzékükben fordul elő egy-két szláv hangzású név,51 ők mint török katonák, illetve martalócók érkeztek oda. A keleti szemléletmódból fakadó megoldással a vár vagy erősség közeléből bizonyára védelmi, katonai szempontokat figyelembe véve kiűzték a magyar lakosságot, és helyükbe saját katonáik családját, illetve az őket kiszolgáló polgári lakosságot költöztették az üressé vált házakba. Ez játszódott le Szabadkán, ahová déli szlávok érkeztek, Szegeden a várnak az 1552. évi sikertelen visszavételi kísérlete után és Gyulán a vár elfoglalását követően.52 Az akciók a városok lakosságának átstrukturálódásával, az eredeti népesség jelentős vagyonvesztésével és a városkép leromlásával járt, mert az új lakosok mit sem törődtek azon épületek állagával, amelyekbe költöztek. Bár a 16. században jegyezték le nevüket, eredetük korábbi időkre vezethető visz- sza: mivel a Tót utcák neve, amelyeket — Makón, Simándon és Szegeden — magyar és török adóösszeírók jegyeztek fel, még a középkorból ered.53 Az utcanév vagy családnévből származott, vagy tótokat, azaz déli szlávokat, szlovéneket, vagy horvátokat takar. Mi az utóbbi két etnikumra gondolunk, hiszen a szerbeket nem illették a középkorban eme névvel. Mindenesetre amikor az utcanaveket lejegyezték (Makó: 1678, Si- mánd: 1579, Szeged: 1522-1582), az utcákban magyarok laktak. Hogy pontosan milyen népességet takart az utcanév, azok eltávoztak-e, vagy beolvadtak a helyi lakosságba, arról nincs információnk. Szegedről ismeretes annyi, hogy Tót Márton lakott az illető utcában. Ez azonban nem lehetett az elnevezésnek indító oka, mert számos utcában találhatunk Tót nevű családot. További nyitott kérdés az is: vajon miért maradt fenn az utcanév, miután az illető nép, amelytől vette a nevét, eltűnt. A magyar középkorban, mióta a források alapján nyomon kísérhető, majd minden évszázadban jelentős bevándorlás következett be az ország területére. Eme folyamat a 13. és 15-16. században az Alföldet is nagymértékben érintette. Az etnikai mozgást mindkét korszakban idegen hódítók megjelenése váltotta ki. Az új népek nemcsak az 50 VASS Előd: A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása. In: TCSMT 1979. 26-50. p.; Káldy-Nagy Gyula 1985. 347-350. p. 51 Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása. Békéscsaba, 1982. 41-54. P52 Vass Előd, Kézirat.; Szeged története 1. A kezdetektől 1686-ig. Szerk.: Kristó Gyula. Szeged, 1983. 551-552. p. A vonatkozó részt Szakály Ferenc írta.; Káldy-Nagy Gyula 1982. 41-54. p. 53 Makó története a kezdetektől 1849-ig. Szerk.: Blazovich László. Makó, 1993. 200. p. A vonatkozó részt Szakály Ferenc írta.; Blazovich László (Csongrád megye évszázadai I.) 1985. 151. p.; Vass Előd 1979. 23. p., 42. p.; Káldy-Nagy Gyula 1982. 371-372. p. 344
