Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
annak peremén lévő városokba költöztek. A kunok jelenlétét a későbbi Kiskunság melletti városokban több helyen megtaláljuk a 15. században. Szabadkáról, amely a Kunság része volt, és Zsigmond király emelte ki onnan Halashoz és Kecskeméthez hasonlóan, a 15. századból van jelenlétükről adatunk. Mátyás király 1458. szeptember 7-én Szegeden kiadott oklevelében arra intette Parlagi László budai sáfárt és a kunok ispánját, továbbá a mindenkori kun ispánokat, valamint Bíró György szabadkai sáfárt: mivel Hunyadi János engedélyezte a kunoknak, hogy más jobbágyok szokása szerint és hozzájuk hasonlóan tartózkodhatnak Szabadka mezővárosban, ne zaklassák és ne kényszerítsék őket a visszaköltözésre. Az oklevél név szerint is felsorolja a kunok egy részét. Horváth György, Kicze Balázs, Gyuk-nak mondott Pál és János, Alch Mihály, Gerhard fia Egyed, Kara A[...], Aracha Egyed, Thene Antal, Kazán Balázs és Kun Antal neve szerepel a listán.7 Az oklevél híranyaga nemcsak a kun népesség szabadkai tartózkodásának bizonyítéka. Az is kitűnik belőle, hogy nemcsak a szabadkai korábban szabad népesség, hanem a kunok is jobbágyi alávetettségben éltek, és a szigorúbb földesúri kötöttségek elől menekültek a mezővárosba. Az oklevél névanyaga — a kun nevek között a Horváth és Kazán előfordulása — pedig azt bizonyítja, hogy az etnikai keveredésük előrehaladt. A szegediek és a kunok kapcsolatáról elsősorban a kun puszták ügyeivel kapcsolatosan maradtak fenn adatok. A dél- és nyugat-európai húspiac felvevőképességének ki- szélesedésével és az esősebbé váló időjárással a Duna-Tisza közén, a Homokságon felértékelődtek a legelők. Emiatt Szeged városa és a kunok között számos összeütközés keletkezett. 1462-ben Mátyás király a szegediek részére a neki és atyjának nyújtott szolgálatok fejében megengedte, hogy Asszonyszállása kun pusztát és tartozékait használhassák, egyúttal megerősítette őket azon jogaikban, amelyeket a korábbi királyoktól szereztek, tudniillik, hogy a Duna-Tisza között lévő pusztákat a kunok szabadságainak és jogainak megfelelően hasznosítsák és használják. Egyúttal megszűntette azokat a kiváltságokat, amelyeket Miser János szegedi bíró és Kun Antal Asszonyszállásra és tartozékaira szereztek. 1469-ben a király megerősítette az oklevelet.8 1465-ben ugyancsak biztosította a szegedieket, hogy az Asszonyszállása nevű kun szálláson (in descensu comanicali) és a Duna-Tisza közén a kunok mezein (in campis comanorum) és máshol szabadon legeltethetnek. Mátyás király 1473. augusztus 24-én Budán kiadott oklevelében a majosszállási kun kapitányoknak, Both Lászlónak és Domokosnak megengedte, hogy a pestis, valamint gyilkosságok és pusztítások miatt elnéptelenedett Csólyosszállá- sát, Fejértót, Majosszállását és Kömpöcszállását, amelyek Halas székhez tartoztak, benépesítsék. November 9-én Diósgyőrben kiadott oklevelében pedig a szegedieknek adott engedélyt arra, hogy a Homokon ugyanolyan használati jogokat élvezzenek, mint a szállásaikon lakó kunok.9 A szegediek azonban nemcsak állataik legeltetése közben találkoztak a kunokkal, hanem a városukban is együtt éltek velük. Az 1522. évi tizedjegyzékben szerepel az 7 MÓL Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: Dl.) 88 331. 8 Reizner János: Szeged története IV. Oklevéltár Név- és tárgymutató. Szeged, 1900. 57-58. p., 67-69. p. 9 Reizner IV. 71-72. p. 336
