Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

lük állott. Azt azonban nem tudjuk, hogy a 85 birtok közül,21 amely — ha nem is egy időben — uradalmukhoz tartozott, melyeken éltek szerbek. A téma kibontásához további forrásfeltárás szükséges. Jelen adataink alapján csak azt feltételezhetjük, hogy a Körös-Tisza-Maros-közén a 15. században — Nagylakot is ideértve, amelynek vegyes lakossága volt — szlávok csak szigetszerű tömbökben éltek. Ilyen települést látunk a Szenteshez közel feküdt középkori óriásfaluban, Donáttornyában is.

Donáttornya a 15-16. század fordulóján élte virágkorát előbb Hunyadi, majd Dobozi Dánfi birtokként, végül a margitszigeti apácák kezére jutott 1495-ben. Egy 1499- ből fennmaradt oklevél 100 donáti jobbágy nevét őrizte meg. A listában szereplő nevek mintegy ötödé szláv hangzású.22 E szláv családokat bizonyára még Hunyadi János telepíthette le Donáttornyán, éppen úgy, mint az említett vásárhelyi szlávokat. Donátra kerülésük a következőképpen rekonstruálható. Mint ismeretes, a magyar hadvezérek török területekről nemegyszer szerb lakosságot hoztak magukkal, miként a törökök is vittek magukkal Magyarországról foglyokat. Hunyadi János nem egy alkalommal hozott Szerbiából arra vállalkozókat magával, akiket birtokain telepített le. így kerültek Vásárhelyre és Donáttornyára is szerbek még 1455 előtt valamelyik évben. Donáttornyát, amely fejlődése során a mezővárosi szint határát érte el, végül a margitszigeti apácák nem tudták meg védelmezni a környező birtokosok zaklatásaitól, és múlt uraik is megvonhattak tőlük bizonyos kedvezményeket, mert lassan romlásnak indult a falu. 1517- ben hét család Nagylakra és Arokosra, azaz Jaksics Márk birtokaira költözött. 1536- ban ugyancsak Jaksics-birtokra, Rákosra távozott Fekete László, Druzsó Péter, Rúzsa János, Kalinics István, Pongrác Pál, Karagul Márk, Dankó György, Kovács Bálint, Rakus János, Radotha Mihály és Kovács Péter. Közülük egyedül Kovács Pétert mondta magyarnak az oklevél, a többieket rácnak nevezte. Ugyanekkor Nagylábú Miklós Lip- pára, a szerb Ratho János Kispóra (Heves megye) — feltehetően ott éltek ismerősei vagy rokonai —, Jakos Miklós szerb Kingedre, amelyet ugyancsak a Jaksicsok birtokoltak és bizonyára részben szerbek lakták, költözött.23 1549-ben újabb elvándorlási hullámot élt át a falu. 12 családot Petrovics Péter vitt a Temesközben lévő birtokára, Rudnára, néhányan rokonaikhoz mentek Rákosra, mások a Nagylak melletti Derekegy- házára — melyet ugyancsak a Jaksicsok birtokoltak —, vagy a Csongrád megyei De- rekegyházára — ahol később a defterek szláv népességet mutatnak ki — távoztak, Karagul István pedig Zentára költözött, amely ekkor már török terület volt.24 A donát- tornyai adatokból kiderül, hogy óvatosan kell az oklevelek névlistáit kezelnünk akkor, ha etnikai kérdéseket kívánunk tisztázni. Az 1499-ben kiadott oklevélben szereplő száz név alapján jóval kevesebbre tennénk a déli szlávok létszámát a településen, ám a későbbiekből kiderül, hogy a teljesen magyar neveket (Fekete, Rúzsa, Pongorácz, Dankó) viselők mögött szlávok rejtőznek. Ugyanis miért mennének magyar nevűek szláv közösségekbe lakni, ha máshová is mehetnének? Megtudjuk az oklevelekből azt is,

21 Borovszky 1900. 38-50. p.

22 Donáttornya történetére 1. Borovszky Samu: Csanád vármegye története 1715-ig, II. Budapest, 1897. 150-157. p.; Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje. Békéscsaba, Szeged, 1985. 111-113. p.

23 Borovszky 1897. 154-155. p.

24 Uo. 155. p.

329