Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
hogy vidékünkön Árokos, Donáttornya, Nagylak, Rákos és Vásárhely mellett Kinge- den és a távoli Kispón is éltek szerbek. Addig az időig, amíg nem állnak rendelkezésünkre olyan összeírások, amelyek jelentős névanyagot tartalmaznak, és ezek a 16. század közepétől születtek, csak az ilyenfajta aprómunkával lehet egy-egy terület vagy régió etnikai viszonyaira vonatkozó adatokat gyűjteni, és tudni kell, hogy belőlük messzemenő következtetéseket levonni nem lehet. Régiónkban azonban nemcsak szükségből vagy kényszerből érkező déli szlávok éltek a tárgyalt időszakban. Amikor a gyulai uradalmat Corvin János birtokba vette, szlavóniai familiárisait helyezte a vezető tisztségek egy részébe. így teljesített szolgálatot Gyulán a ripácsi Gerdosics Péter deák, Dudics András alvárnagy, majd várnagy, plavnai Benkovics Miklós, scardonai Sadobrics Péter várnagyok, akik Frangepán Katalin és Brandenburgi György urasága idején is tisztségükben maradtak, s így évtizedeket töltöttek vidékünkön.25 Mint fentebb említettük, Temesvár eleste és az 1550-52 között folyt Maros-völgyi hadjáratok idején változás állt be a Temesköz és a Maros völgyének etnikai viszonyaiban. A Maros jobb oldalán is megjelent a déli szlávok településeinek a füzére. Az 1980-as évek Körös-Tisza-Maros-közre vonatkozó forráskiadásai, Káldy-Nagy Gyulának és Vass Elődnek az 1567. évi és 1579. évi defterek anyagát közreadó munkái lehetővé teszik annak bemutatását, hány településen és mennyien éltek szlávok térségünkben. Következő fejtegetéseink támpontjaként az 1. táblában náhijék szerinti bontásban közreadjuk azon települések listáját, amelyeknek szláv, illetve vegyes: magyar és déli szláv lakossága volt.26 A defterek adatainak összesítéséből az alábbi eredmények következnek. A Körös- Tisza-Maros-köz a 16. század második felében a következő náhijékre tagolódott. A gyulai szandzsákhoz tartozó aradi náhije néhány települést (Hódos, Szentmiklós, Bi- kács) kivéve majdnem teljes egészében vidékünkön feküdt. A békési náhije tekintetében ugyanez a helyzet. A kis méretű gyulai náhije mintegy fele tartozott vidékünkhöz, a zarándinak pedig nagyobb része. A csanádi szandzsák náhijéi közül a Csanádi nagyobb része, valamint a szegedi szandzsákból a vásárhelyi náhije terült el a Körös- Tisza-Maros közében. 1567-ben a rendelkezésünkre álló defterbeli adatok alapján 676 déli szláv család élt területünkön. Mivel a csanádi náhijére vonatkozóan nem rendelkezünk adatokkal — rá vonatkozóan csak becsült értékekről lehet szólni —, esetében az 1579-es adatokkal számolunk, továbbá, amikor egy falu tekintetében vegyes, magyar és szláv lakosságot találtunk, a lakosság felét vettük szlávnak. Ilyen számítási módszerrel, amely — ismételten hangsúlyozzuk — a forrásadottságokból következően csak becsült értékek megállapítására alkalmas, 902 családot kaptunk, amely alapján a hagyományos 5-ös szorzószámot alkalmazva a szláv népességszámot 4510 főben állapíthatjuk meg. Azonos módszerrel számolva és most már a csanádi náhije valós értékeit figyelembe véve, 1579- ben 1047 lett a családok száma, a lakosságé pedig 5235. Egy korábban ugyancsak eme defterek alapján végzett számításunk eredményeként a Körös-Tisza-Maros-köz lakos25 Gyula város oklevéltára (1313-1800). Szerk.: Veress Endre. Budapest, 1938. 36-85. p. 26 Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579 évi összeírása. Békéscsaba, 1982. Passim. 330
