Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

mód és a terület gazdasági hasznosításának megváltozását a legtöbbször külső vagy belső hatalmi mozgás vagy etnikai változás idézte elő.

A Kárpát-medencében élő népek közül a honfoglalást a Körös-Tisza-Maros-közén a hatalmukat már elvesztett avarok, a bevándorló szlávok, valamint a korábban itt élt etnikumok töredékeiként szarmata, gepida népelemek, belső-ázsiai és bolgár török etnikumú csoportok élhették meg. Számunkra mindebből különösen az fontos, hogy a gyér számú lakosság a magyarokéhoz jobbára hasonló civilizációs fokon élhetett, állattartó szállásaik és földműves telepeik bizonyára hasonlítottak a honfoglaló magyarokéihoz.

A honfoglalás során, amelynek harcai 892-900-ig tartottak, vidékünkön a magyarok 895 körül jelentek meg, ugyanis a terület az elsők közé tartozott, amelyeket megszálltak. A félnomád életmódot folytató magyarság nagyobb része nyilván állattenyésztésből tartotta fenn magát, azonban a földművelés is ismert volt számukra. A nomadi- záláshoz kevés lehetőséget nyújtó Kárpát-medencében hamarosan súlypont áttolódás következett be a gazdasági struktúrában. A vízpartra helyezett téli szállásokból hamarosan állandó falvak lettek, azonban a területünkön, úgy véljük, mindvégig fontos szerepet játszott a rideg állattartás, amely a településstruktúra alakulásában az egész középkoron át alkotó és formáló módon hatott.

A honfoglalást követő három és fél évszázad, a tatárjárásig terjedő idő település- történetének tanulmányozását az tette lehetővé, hogy az igen kevés számú oklevél mellett a régió jelentős részén régészeti terepbejárások készültek, és a két forrásfajta, az írott és tárgyi emlékek anyagát egyaránt felhasználhatjuk.

Az oklevelek adatai közül az egyes helyekre vonatkozó első előfordulásokat vettük számba. Bár jól tudjuk, hogy egy-egy település az első említése előtt már több emberöltővel fennállhatott, és tudjuk azt is, hogy az oklevelek kiállításának esetlegessége miatt számos, az időszakunkban már álló települést nem említenek a források, mégis a nagy számok törvényében bízva hisszük azt, hogy a kevés, mindössze 13 oklevélből, a krónikából és a Váradi regestrumból előbukkanó helynév reprezentálja azt a helyzetet, amelyet a nagyobb számú adatmennyiség mutatna.6 A 109 hely egy része (20) a hegy6 Szentadorjánmártír [A pannonhalmi Szent Benedek-rend története I-XII/3. Budapest, 1902-1916. Szerk.: Erdélyi Lászl-Sörös Pongrác. (A továbbiakban: Erdélyi László 1902-16.) VII. 494., 480. p.]; Békés [Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. Edendo operi preafuit Emericus SzentpÉtery. I—II. Budapest, 1937-1938. (A továbbiakban: Emericus Szentpé- tery: SRH) 1937. 338. p.]; Sáp [R. Marsina: Codex Diplomaticus et epistolaris Slovaciae I. Pozsony, 1971. (Bratislava) (A továbbiakban: R. Marsina 1971. Passim.)-, Szentes [Györffy György 1963. 900., 904.]; Leng, Bata, Ecser, Bábóca, Décse, Kuhte, Damag, Sajti, Tamácz, Szombathely [Magyar Nyelv 1936. 132., 133., 135., 203. p.]; Arad [Emericus SzentpÉtery: SRH 1937. 447. p.]; Abád, Cemperlaka, Milo- na, Ség, Deszk, Gyelid, Ösztövérd, Hodos(d)monostora [Emericus SzentpÉtery: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica I-II/l. Budapest, 1923- 1943. (A továbbiakban: SzentpÉtery Imre: Oki. 1923.) 127. p.]; Juvenin, Galsa, Szentkirály, Pankota, Szentlélek, Megyer, Besenyő, Bárd, Alkér, Felkér [SzentpÉtery Imre: Oki. 1923. 202. p.]; Kenézmonostora, Nagylak [Györffy György 1963. 860., 865. p.]; Szentgyörgy [Kristó Gyula-Makk Ferenc: III. Béla emlékezete. Budapest, 1981. (A továbbiakban: Kristó Gyula-Makk Ferenc 1981.) 103. p.]; Szarvashalom [SzentpÉtery Imre: Oki. 1923. 103. p.]; Apa, Nygad, Septil, Boglozov, Berugveg, Hu- movzov, Makrafarka, Herczeg, Mechlen, Masar [G. Fejér: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera Georgii Fejér I-XI. Budáé (A továbbiakban: G. Fejér 1829-1844.) III/l. 210-211. p.]; Piski [Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom az 1550-ki kiadás hű másolatával együtt.

315