Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
MEGJEGYZÉSEK A KÖRÖS-TISZA-MAROS-KÖZ KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSRENDJÉHEZ (10-14. SZÁZAD)* Az ipari társadalmak megjelenése előtti korok emberének, népeinek települési viszonyait a földrajzi környezet döntő mértékben befolyásolta. Ez tapasztalható régiónkban, a Fehér-, Kettős- majd Hármas-Körös, a Tisza, a Maros és a Hegyes-Drócsa (ma: Dracea, Románia) által határolt területen is. Hogy a középkori településszerkezet kialakulását s változásait megértsük, át kell tekintenünk a régió természeti földrajzi viszonyait. A tájék földrajzi arculata a pleisztocénban és a holocénban nyerte el mai formáját.* 1 Az utóbbi ezer évben mindössze apróbb változások (folyómedrek helyi módosulásai, dombok, halmok kopása) játszódtak le. Az ember földrajzi tájt alakító munkája a múlt századi folyószabályozások óta sokkal többet módosított a régió földrajzi viszonyain az említett ezer évben, mint a természeti erők. Számunkra éppen a szabályozások előtti „őstáj” képe fontos, mert ez határozta meg a középkor emberének létfeltételeit. A síkság és a hegység találkozásának területétől eltekintve régiónk földrajzilag két jól elkülöníthető részre tagolódott: a főfolyók melletti mintegy 10-20 kilométeres sávban kialakult alluviális területre, amelyet Rétségnek is neveztek, valamint a belső vidékre, amelyet Mezőségnek hívtak.2 Az előbbit gazdagabb domborzati kisformák jellemezték, az utóbbi kevésbé mondható változatosnak. A Rétség felszínét időszakos és állandó vízfolyások medrei, tavak, laposok, fokok mélyedései és kiemelkedő hátságok szabdalták. Az utóbbin jóval kevesebb volt a (folyó- és álló-) vizes helyek száma, a felszín egyhangúságát azonban több helyen száraz árkok, valamint halmok és dombok törték meg. A vidék talajviszonyait a folyók és a szél munkájának eredményeként a néhol 1-2 méter vastagságot is elérő infúziós lösz határozza meg, amely igen alkalmas a szántógazdálkodásra. A rétségi területeken sok helyütt viszont réti szolonyec talaj alakult ki, amelyen csak legeltetésre, kaszálásra alkalmas rétek keletkeztek. A régió néhány helyén a felszínen a homok is megjelent. Mivel a Körös-Tisza-Maros-közben a talaj majd mindenütt biztosította az emberi lét feltételeit, a településrend kialakulása elsősorban a táj vízhálózatához igazodott, azaz a településszerkezetet a vízrendszer döntően befolyásolta. A főfolyók a régió szélén vágták be medrüket, a területnek egyedüli folyója, a Maros fattyú medrében folydo(Készült A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendjének története című kandidátusi értekezés alapján.) 1 Andó Mihály: A délkelet-Alföld természetföldrajzi adottságainak jellemzése. Kandidátusi értekezés. 1964. (A továbbiakban: Andó Mihály 1964.) 2 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Budapest, 1963. (A továbbiakban: Györffy György 1963.) 493., 835., 882. p. 313
